Firkák
a söralátéten
(Folytatás a 3. oldalról)
Bizony, Hrabal élete java - mint megannyi derék embernek
- különféle sörözőkben telt. Itt hallotta, és csak itt hallhatta azt
a rengeteg, fantasztikus kocsmai dumát, szöveget, locsogást, amit később
megírt. Ezek az ellenállhatatlanul zúduló sörközi történetek homéroszi
eposzként hömpölyögtek a söröskriglik között. Akinek érzékeny füle volt
a hallásra, éles szeme a látásra, aranymosóként kimosta a vegyes történetekből
az irodalom nemes fedezetét. Mert Hrabal sörözgetés közben legtöbbször
csak hallgatott és figyelt. Nem igen kívánt a kocsmák mindenkit túlbeszélő
showmanje lenni, mint például Hasek, aki ilyen közegben virult ki, és
kezdett el szikrázni igazán.
Hrabal legtöbbször csak ült kedvenc kocsmáiban, mint például a libeni
Komlóbokorban, vagy a Zöld vendéglőben, vagy a Kilátóban, hallgatta
a különös történeteket, amelyek maguk voltak a Történelem és az Élet.
(Liben Prága peremkerülete.) Ezek kocsmai ivócimborák voltak, az én
Beatrice-im, nyilatkozta később. Kerülte a látványos, turistacsalogató
Potemkin vendéglátóhelyeket.
Voltak sajátságos sörözési szokásai. Fiatal korában egyszerre mindjárt
két korsó sört rendelt. Az egyiket egy ültő helyében megitta, ...na,
most már kezdhetünk sörözni, kezdte kocsmai székfoglalóját. Elhatározta,
hogy végigjárja Prága összes kocsmáját, és mindegyikről riportot ír.
Sajnos, ez az igazán irodalmi terv torzó maradt, pedig egy Balzac-i
mértékű Emberi színjátékot sejtetett. Nem csak szerette, féltette a
sört. Ha véletlenül feldőlt egy korsó, felcsattant:
- Inkább egy gyerekkocsi boruljon ki, mint a sör! (Ettől, persze, még
nevezhetnek el róla akár kisdedóvókat is.)
|
- Milyen az igazi, jó söröző? - kérdezte tőle egyszer
az igazi, jó kérdések kifundálásával nemigen fáradozó magyar újságíró.
- Ahol sokat nevetnek - tanított a Mester.
Hrabal a Mennyországot is hangulatos sörözőként képzelte el. Gyönyörűen
csillognak a rézcsapok, lágyan omlik a sörhab, és a csapos: maga Szent
Péter.
Ma már a Prága közeli városka, Nymburk sörgyára Hrabal életművére építi
reklámstratégiáját. Valószínűleg van némi érzékük az irodalmi hatáshoz
a nymburki PR- és reklámstratégoszoknak. A kis sörgyár ismert lett,
és szépen exportál, még Amerikába is. Van már ,,Pepin bácsi söre"
márka is. ezzel a kedves, lökött nagybácsi az irodalom után bevonulhat
a sörtörténetbe is.
Van persze különbség a mégoly jó, cseh sörök között is. A pilseni sör
például nemzeti büszkeség, sőt, a pilseni sör a cseh nemzetkarakterológia
tudatformáló tényezője. Azt bűn rosszul csapolni.
Hraballal történt, még 1968-ban. Állami-díjjal tüntették ki, a Szigorúan
ellenőrzött vonatok Oscar-díját követően. A magas ünnepség a prágai
várban volt, ott is a spanyol teremben. Emelkedett pohárköszöntők követték
egymást. Hrabal, persze, itt is sörrel koccintott. Természetesen pilsenit
szolgáltak fel. A frissen kitüntetett író - Spanyol terem ide, Spanyol
terem oda - kiköpte a sört. Állott volt... Ez azért viszonylag szokatlan
helyzetet teremtett a Spanyol teremben. A protokollosok zavartan futkostak.
A KB-tagok zavartan feszengtek. Végül a kitüntetett írót a kormány kérte
fel, hogy kormánykocsival, kormányköltségen szerezzen ízlése szerinti
sört. Hrabal ünnepélyesen tért vissza 100 korsó pilsenivel, amit az
U Pinkausból szerzett be.
Az egyre tisztességesebben csordogáló szerzői jogdíjakból Hrabal Kerskoban,
Prágától nem messze vett egy erdei tanyát. Ettől kezdve legtöbbet a
kerskoi Erdészlakban vagy a Velenákban látták. De minden kedden bevonatozott
Prágába, kedvenc városi sörözőjébe, az Arany Tigrisbe (U Zlatého Tygra)
|
Az Arany Tigris Prága belvárosában található. Régi, patinás, irodalmi
söröző. Jártak ide már a múlt század eleje óta sokan, akik később a
cseh irodalom klasszikusaivá váltak.
A hosszú, boltozatos teremben kb. 80-100 kedves vendég ihatja le magát
egyszerre. Szinte minden hely törzsvendégé, akik felelősségük teljes
tudatában, minden nap meg is jelennek, ezért egy bizonyos idő - úgy
18 óra - után kinézik a bámészkodó idegent.
Ami a sört illeti, pilsenit mérnek, mégpedig a híres Prazdroj-félét.
Enni is lehet, például speciális, igen jó sörsajtot.
A csillogó protokoll nem Hrabal világa. De itt, a prágai Arany Tigrisben
teljes embernek érezte magát. Az Arany Tigris pedig bevonult a világ
kulturális köztudatába.
Amikor például Clinton elnök, 1993-ban Prágában járt, úgy érezte, el
kell mennie az Arany Tigrisbe, hogy többet megérezhessen a cseh leiekből.
Hrabal és egy másik író - aki véletlenül elnök is -, Havel várta törzsasztalánál.
A kis söröző persze megbolydult Clintonra négy órán át kellett várai.
Közben ki-be rohangáltak feszült idegzetű CIA-sek, FBI-osok, cseh biztonságiak.
Fülhallgatókkal és maroktelefonokkal telt meg a különben nyugodt kis
helység.
Aztán megérkezett Clinton. Hrabal köszöntötte azzal, hogy Gary Cooperre
emlékezett gyermekkori filmélményeiből.
Megemelkedtek a pilseni füles korsók. Megindult a többszörösen tolmácsolt
szöveg. Aztán megindult a nemzetközi, egynyelvű röhögés is. A végén
Clinton még szaxofonozott is. Néhány megbízható törzsvendég tisztes
távolban vedelt.
A súlyos stresszhelyzetben vergődő biztonságiak ugrásra készen figyelték
a különös helyzetet.
Erre a nem mindennapi szituációra mondhatta volna Hrabal: úgy látszik,
lehetnek nemcsak szigorúan ellenőrzött vonatok, hanem akár szigorúan
ellenőrzött sörözök is...
|