Apropó hagyomány: hosszas levéltári munka és szerkesztői igyekezet nyomán tavaly látott napvilágot a község ötezer éves történetét bemutató, általunk írt és kiadott kötet, a Villa Gerechen. S ha már büszkélkedünk: a Közösségfejlesztők Egyesületének pályázatán tavaly komoly pénzt nyertünk, amelyből elektronizáltuk a lap szerkesztőségét.
Régi ötlet volt, hogy állítsunk Görcsönyben köztéri alkotást! Dinu Radulescu Bábel tornya című munkája lett hát a faluban az első szobor. A Baranyai Alkotótelepektől kaptuk kilencvenkilenc évre, évi egy forintos bérleti díj fejében. A két kőtömb tizenkét tonna lévén betonalapot építettünk, amelyre Jadria lapok kerültek - olyanok, mint amilyenek a pécsi Jókai teret díszítik. Vezessen hozzá járda! - jött az ötlet, mecénásunktól pedig a térkő, a megvalósításhoz. Jó lenne egy pad, vagy inkább kettő, aztán egy szemetes, gondoltuk, úgyhogy szponzorok bevonásával megjelentek az utcabútorok a téren. Meg egy kőváza, egy kandeláber. Füvesítettünk, növényeket telepítettünk, s készült egy kapu, amely elsősorban támogatóinknak állít méltó emléket. Már ,,csak" az volt hátra, hogy bírjuk a Zwack Unicum Rt. beleegyezését, amelyet Kerényi Péter kommunikációs igazgató közvetített felénk. Tudniillik semmiképp sem szerettük volna bitorolni az Unicum nevet.
És látszott, hogy a dolog működik. Mellénk állt a polgármester, az önkormányzat, számtalan segítőnk akadt, jöttek az emberek, ástak, keverték a betont velünk, csináltak virágtartót. 2001. szeptember 8-án, a megnyitón ott volt a falu apraja-nagyja. Közreműködtek az óvodások, dalolt a kórus, énekelt a Nyugdíjas Klub. Esténként pedig fürtökben lógnak a fiatalok a padokon, a padtámlákon, és szerelmesen bámulják egymást a lámpa sárgás fényénél.
Az Unicum tér megvalósulása tehát unikum a falu életében. Meg a miénkben is.
Itt tartunk most.
Mit tehetnénk hozzá? Igyunk rá két, esetleg négy cent hűvös Zwack Unicumot!

Sz.Koncz István

Postánkból
Nagyon tetszett a gulyásleves felvezetése. Lehet, hogy ma már fel sem merül senkiben, hogy nem az az igazi, amit ő főz, vagy eszik, és nem ilyen módon van elkészítve (Olvasónk az adventi lapszám 2. oldalán. Lévai József tollából megjeleni cikkhez kapcsolta gondolatait - A Szerk.)

Nagy Zsuzsa hozzászólása a Csak egy recept című íráshoz

Nem nagyon szeretek főzni. Ennek ellenére naponta kell a családnak egyszeri KMT (ki mit talál) ételt felszolgálni.
Az én ételeimnek nincs neve. Sok receptet olvasok, sok, táplálkozással kapcsolatos műsort nézek. Ezek hatására alakul ki az általam készített étkek receptje. Még sosem sikerült kétszer egyformát készítenem.
Egy alkalommal nagyobbik fiam közölte, a baráti körben a legközelebbi pincebulin ó a soros szakács, legyek szíves valamit kitalálni, mivel ő a vajas kenyeret is csak akkor tudja elkészíteni, ha a kenyér előre föl van szelve.
A következőt ötlöttem ki.
A főzés előtti nap egy edénybe bekockáztam a húst (marhahúst), rászeltem vékonyan a hagymát, két paprikát, két paradicsomot, meglocsoltam kis olajjal, jól összekevertem, ezután sót, borsot, pirospaprikát, kis delikátot szórtam rá, ezzel szintén jól összekevertem. Az egészre annyi bort öntöttem, hogy jóformán ellepje. Lefedtem, és a hűtőbe tettem. Másnap, ahányszor eszembe jutott, annyiszor megkevertem. Este beöntöttük az egészet egy bográcsba, és elvitték megfőzni. Állítólag hamar megfőtt és finom volt.

Egyedi cserépkályhák és kandallók készítése Schulteisz Ákos www.extra.hu/kalyha Telefon: 72/461-168 Fax: 72/461-204 Mobil: 30/235-39-02