Megszentelt söreink
Kezdjük valami széppel.
Aki sert iszik, annak nyugodt az álma.
Akinek nyugodt az álma, az nem követ el bűnöket.
Aki nem bűnözik, az a mennyországba jut.
Ámen.

(Ismeretlen serfőző
szerzetes a középkorból)

Dr. Seregélyesi János karácsonyi írása

Szent dolog a jó sör, és szent kultúra a serkultúra. Szent, mint szinte minden, amit a Természet adott. (Gondoljunk például a feleségünkre...)
De ami természetközeli, az kicsit kiszámíthatatlan, védtelen, és érzékeny. Érthető, hogy még a leggyakorlottabb serfőzők is tudták, hogy a jól sikerült sörhöz nem árt egy kis ima, nem árt egy kis áldás. Jól jön egy-két befolyásos szent segítsége, közbenjárása, protekciója. Ezért a serfőző céhek szívesen fogadtak maguknak védőszentet. Néhány ilyen serfőző védőszentről essék most szó.
Az egyik legismertebb: Szent Gambrinus. (Tulajdonképpen nem is volt igazi szent. Jaj, csak nehogy a többiről is ez derüljön ki!) Történelmi alakja legendákba, mítoszokba vész. Elsősorban az egészen kiváló, kifinomult serkultúrával rendelkező Belgium védőszentje.
Kétségtelen: volt egy Gambrinus (más források szerint Jan Primus) herceg, a mai Belgium, akkori Brabant és Flandria területén. Úgy az 1200-as évek közepén élt. (Körülbelül akkor, amikor mi a tatárjárás miatt bosszankodtunk...)
Nos, Gambrinus hadvezér is volt, sokszor csatázott, és mindig győzött. A győzelmeket hatalmas lakomákkal ünnepelte meg. A lakomákon pedig főital volt a sör.
Mondják, rengeteget tudott inni. Kisebb győzelmek után 80-100 korsóval, nagyobbak után 120-140 korsóval hajtott fel. És egyszer volt egy nagyon-nagy győzelme.

Azt követően úgy döntött, nem vacakol a korsókkal. Egy teljes hordót állíttatott a mellére, és abból ivott folyamatosan. Volt is becsülete rendesen. De a nevéhez fűződik az egyik első, komoly, modern értelemben vett sertörvény is. A serfőzés tisztaságát szabályozta ugyanis. Keltezése: 1292. Így egész Belgium-szerte a sör nemcsak a jókedv, de a győzelem itala is.
Egy másik kedves védőszent Szent Flórián. Ő már számunkra is közelebbi szent. Talán, mert a közeli Felső-Ausztriában született, és magyar serfőző céhek is szívesen választották védőszentükké. A Krisztus utáni III. században élt, és a hazánkban is ideiglenesen állomásozó, világverő római hadsereg tisztje volt. Híressé az által vált, hogy az általa vezetett erődben nagy tűz támadt. De ő olyan ügyesen, gyorsan szervezte meg az oltást, hogy az egész város megmenekült. Ennek hamarosan híre ment. Ezért elsősorban a tűzoltók védőszentje lett. Halála napja, május 4-e a tűzoltók napja.
A sörös céhek azért választották védőszentjüknek, mert a serfőzés folyamatában, elsősorban a malátafőzésnél gyakran támadt tűz. Ilyenkor aztán leégett a ház, az utca, és sajnálatosan tönkrement a sok-sok reménységre jogosító ser is.
Hazánkban szinte minden városban találni Flórián teret. (Az alapjait épp, hogy lerakó szocializmus évtizedeiben Flórián terek, manapság az alapjait épp, hogy lerakó kapitalizmus éveiben Szent Flórián terek.) És érdemes megfigyelni: minden Szent Flórián téren találni sörözőt. (Gondoljunk csak a pécsi Szent Flórián téri, legendás Halásztanyára...)
Aztán itt van gyerekkorunk kedves szentje, Szent Miklós, azaz a Mikulás bácsi. Ő Kisázsia egyik tartományának volt püspöke. szeretett jótékonykodni, szinte mániákusan jótékonykodott. Ugyanakkor nehezen viselte a hálálkodást. Ezért titokban, főképpen éjszakánként jótékonykodott. Erre utal a Mikulás-éjszakai ajándékdugdosás.