A
törzsasztalnál
beszélik... |
- És kiszedték, képzeljétek, a
KRESZ-táblákat - mesélte valaki a törzsasztalnál. Mindez még szilveszterkor
történt, aztán most, a farsang alatt megismétlődött, egyeseknek,
úgy látszik, nem tetszett, hogy tilos megállni, egy másik izomagyú
az elsőbbséget nem akarta megadni, s talán ezért csavarta ki a
háromszög alakú táblát, egy harmadik helyszínen pedig a veszélyes,
kettős útkanyarulat bosszantott fel végzetesen egy erős embert.
- Egyébként a rongálások nem ritkák mostanában - jegyezte meg
egyikünk -, a pótszilveszteren a Művelődési Ház férfi klozetjét
hagyta helyben valaki.
Mint kiderült, az esetek nem új keletűek. Néhány éve ellopták
a temető kapuját, és akkor nem lett meg a tettes. A tolvaj kicsit
kivárt, aztán újrapingálva fölerősítette a háza elé. Gondolta,
így hátha nem veszi észre senki. Ahogy egyszer ugyanő egy talicskát
is ellopott, és befestette, hisz úgy nem ismeri fel a gazdája.
- Nem túl sok ésszel de sok festékkel így viheti az ember valamire
- erősítette meg egy hang a hallottakat. - Csak tudnám, milyen
színűek lettek a kővázák, amelyeket az Unicum és a Vilmos terekről
emeltek el tavaly.
Erre a kérdésre senki sem tudott felelni a törzsasztalnál. Így
szinte egyszerre intettünk a kávémérés vezetőjének, hogy hozza
már azt a Zwack Unicumot. |
|
|
Győri
anziksz
Az újesztendőbe lépve is folytatjuk eddigi gyakorlatunkat: Olvasóinkat
néhány kis írás erejéig a kisalföldi megyeszékhelyre kalauzoljuk.
Az év végén azonban nem csak a soros epizódot zárjuk majd be,
hanem elbúcsúzunk a vidéki városokat bemutató teljes sorozattól
is.
Demjén-Sz.Koncz
Legyél szem, ami lát,
legyél fül, ami hall,
legyen hozzá még sok-sok
jó barát,
s vigyenek éveken át.
- Ez egy ilyen ország. Alig néhány órája kelt egybe a pár, már
eladó a menyasszony - mondogatta gyakran öreg barátom, aki ismert
férfiszemély volt, a felesége szerint túl sok menyecske számára
is ismert. Amikor először találkoztam vele, már túljutott a mozgalmas
korszakán. Sok évvel azelőtt valami szállóban, egy ágyban töltött
délelőttön addig ficánkolt, míg le nem rúgta a Rába-parti naplementét
a falról. A festmény a hátára esett, és olyan szerencsétlenül
találta gerincen, hogy attól fogva csak az emlékeiből élhetett.
Így lett gúnyneve a Keretes. Barátjával, a féllábú asztalossal
többnyire a Széchenyi téren üldögéltünk hármasban, és nézegettük
az arra haladó embereket.
Megjegyzem, az asztalos is szép firma volt fiatal korában. Bár
a háborúban egy gránát megnyomorította,
|
mindig büszkén emlegette, hogy három lába közül
csak egyet tudott ellőni a román. Sokszor akadt lovagias kalandja;
egyszer menekülni kényszerült, rejtélyes okokból ruszlival a gatyájában.
A történetet senki sem ismerte pontosan, de a fickót mindenki
Ruszlinak szólította.
Keretes néha elunta az üldögélést, és elindult, hogy meglesse
az emberek titkait. Volt ugyanis egy különös képessége: átlátott
a cserepeken. Ha mehetnékje támadt, általában nekem szólt; nyögve,
kínlódva, köhögések és fújtatások közepett megmásztuk a háztetőket.
Én persze nem láttam semmit, de ő nagyon színesen mesélt azokról
az otthonokról, amelyekbe bekukkantott. Gyönyörű fényekről, csillárokról,
szokatlan kiegyensúlyozottságokról számolt be. Ám egyszer, amikor
épp egy békés családi kép részleteit festette le, az alattunk
lévő teraszra kirontott egy félmeztelen, gyönyörű nő, nyomában
a féllábú Ruszlival, akit egy székkel a kezében - nem volt nehéz
kitalálni - a nő férje kergetett.
- Bocsánat, elnéztem a lakást - köhécselt Keretes.
Egy reggel hiába vártuk Ruszlit. A jól értesültek azt mondták,
hogy öregkori szerelme elől Amerikába menekült, de a nő megtalálta,
és a hajón megszülte kései gyermekét.
- A vége a legszomorúbb - mesélte Ruszli történetét Keretes -,
a végén mindig fizetni kell - mondta, majd beballagott a kocsmába,
és meghívatta magát két vörösboros kisfröccsre.
|
Vitray
Tamás
a görcsönyi újságban!
Áprilistól új sorozat az A' la Bambában!
A Magyar Televízió ismert riportere,
a Telesport főszerkesztője
adja közre önéletrajzi írásait lapszámról-lapszámra.
Hűséges Olvasóinknak meglepetést is tartogatunk.
Kísérjék tehát figyelemmel Vitray sorozatát.
Jó szórakozást kívánunk! |
|
|