- Elnök Úr, végül is hogy zártuk az őszt?
- A tavaszi feljutás eredményeképpen, mint nyilván az olvasók is tudják, a megye I.B-ben szerepelt a csapat, és az őszt a 12. helyen zártuk. Ebben közrejátszott a baksai fiaskó is, ahol az ismert okok miatt nem a pályán dőlt el végül a három pont sorsa.

- Azt a találkozót a bíró félbeszakította, a szövetség a három pontot a baksaiaknak ítélte. De úgy tudom, fellebbeztünk. Mi lett a másodfokú határozat?
- A másodfok elutasította a fellebbezésünket. Elvileg volna még egy jogorvoslati lehetőség, Továbbléphetnénk a Magyar Amatőr Ligához. De őszintén szólva, széllel szemben nem érdemes haladni, mert annak következményei vannak.

- Olyan kedvetlenül mondja mindezt...
- Nem a három pont fáj, bár az is bosszantó, hanem inkább az, hogy úgy érzem, nem jártak el velünk méltányosan. Akik ismernek, tudják, hogy az igazunkért én a falakon is áttörök, ha kell, de már csak azért sem tudunk fellebbezni, mert a magas költségek miatt egy ilyen akció bőven meghaladná az anyagi lehetőségeinket. Azt a pénzt inkább a gyerekekre költjük.

- Az ám! A játékosok hogy élték meg ezt a kudarcot?
- Remélem, ők is lezártnak tekintik az ügyet. Az idei első, tornatermi edzésen elmondtam nekik a történteket. Egy módon vehetünk elégtételt: ha elverjük Baksát. Már hogy tudniillik a pályán, természetesen.

- Tart a revánstól?
- Nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy körzeti megbízottunkat, Lakatos Zoltánt megkérem: annak idején majd, legyen jelen azon a meccsen. Hiszen ha baj van, annak szabálysértési vonzata is lehet.

Inkább azt tartom szomorúnak: sosem gondoltam volna, hogy a szomszédvárak meccsére rendőri biztosítást kell egyszer kérnünk.
- Mi lehet a reális cél, mit érhetünk el tavasszal?
- Ha nincs a baksai fiaskó, az ősszel is az 5-10 helyek valamelyikén végezhettünk volna. Most elindult az alapozás, úgy látom, a csapat is komolyan veszi a dolgát, nagy számban vesznek részt a fiúk az edzéseken. Lapzártáig nem tudok távozó játékosról, de erősítést tervezünk a csatár-poszton, két fiatalembert várunk, egyikük a TÁSI-ból, másikuk a PVSK-ból érkezik. Az elv változatlan: sem az átigazolásért, sem a játékért nem fizetünk. Örömfocit igyekszünk játszani, még akkor is, ha nehéz lépést tartani azokkal a csapatokkal, ahol nem ez az elv érvényesül.

- Váltsunk szót a kiszolgáló létesítményről is. Hogy állnak a felújítási munkálatok?
- Az első etap befejeződött, a másodikban megtörténik majd a melegvíz átállítása gázra, és gázfűtést kapnak a mostani ütemből kimaradt öltözők is. A harmadik etapban a pálya egy részének világítását szeretnénk megvalósítani. Ez valószínűleg az alsó kapura korlátozódik majd. Nem akarunk villanyfényes meccseket játszani, félreértés ne essék, csak az őszi-téli korai sötétedést szeretnénk kivédeni. Ugyanis mire a munkahelyről hazaérkeznek a gyerekek, sokszor már nincs is értelme kimenni a pályára, mert az orrukig sem látnak.

- Aki nem ismeri Önöket, hogy gondoljon a csapatra?
- Úgy, hogy van itt egy lelkes, önzetlen társaság, lelkes, önzetlen segítőkkel, akik a faluért, a falu fiataljaiért igyekeznek tenni valamit. És tennivaló akad bőven...