Lassú
tánc
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid, a zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napon?
S mikor kérded: Hogy, s mint? Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid, a zene elillan...
Szoktad mondani gyermekednek: majd inkább holnap?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot,
mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: szia!
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid, a zene elillan...
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz, s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék, melyet eldobsz.
Az Élet nem versenyfutás.
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan.
Halld meg a zenét, mielőtt a dal elillan.
(A fenti vers szerzőjét nem ismerjük. Egy rákbeteg kislány kérésére
közöljük mégis. A lányka utolsó kívánsága ugyanis az, hogy e sorok üzenete
minél több emberhez eljusson, és akik olvassák, gondoljanak arra, hogy
minél teljesebb életet éljenek. Olyat, amilyet ez a gyermek sosem fog.
Legyetek derűsek! - tehetnénk hozzá.)
