Firkák a söralátéten
Mottónk a régi: ha nem rohansz nagyon, emeljünk
egy virtuális korsót eleink emlékére.
Dr. Seregélyest János sör- és kultúrtörténeti
kalandozásai
A sör, mint ital igen alkalmas az elgondolkozásra.
Az első korsó még a szomjúságé. De a második már a gondolatoké, a töprengéseké,
néha a spekulációké. Ilyenkor sok mindenre jövünk rá. Mondjak példákat?
Tessék: szembetűnő és fülbehalló, hogy az operairodalomban milyen aránytalanságok
vannak. Súlyos aránytalanságok. Mire gondolok0 Az operák tele vannak
bordalokkal, ugyanakkor szinte nincsenek sördalok.
Nem furcsa? Nem diszkriminatív? Nem előítélet?
Természetesen mi, akik a békés együtt vagy egymás után ivás hívei vagyunk,
nem irigykedünk a borra és a borivókra. Isteni adomány az is. No de
ilyen különbséget...
Ha csak úgy kapásból próbálnánk idézni, itt van ez a Don Giovanni, aki
miközben a nőket hajkurássza, a cél érdekében még fergeteges bordalban
is hajlandó kitörni. Igaz, ez a dal is inkább arról szól, hogy ,,Jöjjön
a lányok apraja s nagyja" a telt pohár előtt és után, de ez is
emberi törekvés.
Vagy itt van ez a szegény, társadalmilag hátrányos helyzetű Carmen,
aki jó pajtása, bizonyos Lillas Pastia kocsmájába jár, ahol esténként
fergeteges a hangulat, seguidillát táncolnak és Mauzanilla márkájú bort
isznak - néha vedelnek. Semmi gond. az egésznek határozottan van hangulata
Vagy itt van a mi nemzeti operánk és nemzeti bordalunk, amit szegény
Petúr bán énekel. Érdekes, ez is inkább a férfi-nő viszonyt feszegeti:
,,Ha férfi éltedet egy nőre feltevéd, az üdvösséged könnyen tépi szét..."
Szép, tartalmas megállapítás ez is
|
Persze, lehet, hogy a hevenyében kiválasztott reprezentatív
példák nem szerencsések, hiszen Carmen is. Don Giovanni is spanyol,
tehát bortermő ország szülötte, és Petur is borivásra predesztinált,
történelmi gyökereinél fogva. Így aztán a második-harmadik korsó után
azt gondolná az ember, hogy kicsit északabbra kéne menni, német nyelv-
és sörterületre.
Itt van például egy igen jó nevű pince, az úgynevezett Luther Keller.
Ez valahol Hamburgban volt, diákok jártak bele, és Hoffmann, a költő,
akinek dallamos meséi még mindig közismertek. De Hoffmannék sem sört
isznak...
Álljunk hát egy házzal tovább, egy igazi, patinás vendéglőbe, s legyen
ez az Auerbechs Keller. Ugye, a Faustból ismerős, és egykoron Lipcsében
volt föllelhető. Volt. Szerencsére van is. 1539 óta virul. A Faust világhíre
óta, jó üzleti érzékkel, kicsit Faust vendéglő. Képei, freskói, szobrai
mind a Faust-történetről szólnak. Többlépcsős, hangulatos hely alpincékkel,
oldal- és különtermekkel. A bejáratnál mindjárt Mefisztó szobra, amit
érdemes megsimogatni, mert szerencsét hozhat (például nem kell annyit
fizetni...) No, itt végre van sör is. Ha jól emlékszem, elsősorban Radeberger
- ami a német egyesülés után mintha leállt volna, de most már megint
reklámozzák - és Wernesgrüner.
Ezek tisztességes italok. Sok cserére hajlandóak lennénk, ha Mefisztó
rendelne néhány kört.
Ha így, négy-öt korsó után, csak úgy memória-gyakorlás gyanánt visszaemlékszünk
a Goethei-i szövegre, akkor és ott Mefisztó azzal kápráztatja el a mindig
befogadásra szomjas diákságot, hogy tetszés szerinti borokat varázsol
a poharakba.
A jó borok azóta is ihatok a neves vendéglőben, de a választék örvendetesen
bővült márkás sörökkel. Nem hiába kutatta Faust a világot. Mégiscsak
van előbbrelépés. És amikor a következő korsó közeleg felénk, igen,
végre, ez a pillanat, amikor elmondhatjuk Fausttal:
- Oly szép vagy, maradj velem!
|
Szerencse
Csille Zsolt verse
Furcsa álmom volt az éjjel
Hat lábbal keltem fel reggel
Körülnézve látom magam
Szárnyat cipel a hátam.
Körülöttem száz méhecske
Ennek nem tréfa a fele se
Magamra nézek, és érzem, hogy baj van
Ezentúl mézet gyűjthetek már kora hajnalban
Indulnék a többiekkel
De ez a rovartest alig szökdécsel
Kicsit furcsa az irányítás
Hol van a piros gomb: a katapultálás!
Illegek-billegek a többiek után
Hatalmas réten virágok várnak rám
Az egyik fölött lassítok
De megállni nem tudok
Bukdácsolva kelek föl
Kezemben a vödör
Bele gyűjtöm a nektárt
Utána irányba veszem a kaptárt
Döngetek vagy százhússzal
Alig bírom szusszal
Készül a méz, indulok újra
Nem nekem való ez a munka...
Valami rázza a lábam
Felébredek - huh - csak álmodtam
Még jó, hogy ennyire nem strapás az életem
Csak türelmesen kell várnom énnekem
Mert szerencse, hogy a nyolc lábam a hálót figyeli
És ha valami bogár bele találna szállni
Nekem csak oda kell ballagni
és mint dolgos póknak: megebédelni
|