PS ZWACK
Ezen a címen új, igényes magazint adott ki a közelmúltban a Zwack Unicum Rt. A lap aktuális számai most és a jövőben is megtekinthetők lesznek - egy-egy Zwack Unicum vagy Vilmoskörte mellett - szerkesztőségünkben, vagyis a Diána Kávézóban. Az alábbiakban közreadjuk azt a cikket, amely az első számban a görcsönyi Unicum térről szólt.

A PS ZWACK tudósítása

Görcsöny, az egykori mezőváros az évszázadok folyamán faluvá töppedt az Ormánság peremén. Alig valamivel több, mint ezerötszáz lelket számlál. A turisták elkerülik. Pedig vannak szép arcai. A templom középkori kegyképet, barokk faszobrokat rejt. Szenteltvíz-tartója egyik legbecsesebb hódoltságkori emlékünk - török mosdómedence volt. Az útikönyvek említik a jezsuiták által, az 1700-as években emelt kastélyt is, amelyben - éppen száz évvel ezelőtt - Ferenc József, a császár töltött néhány éjszakát. Sokan tudnak a Női Kórusról - gyakran vendégszerepelnek környékbeli rendezvényeken. A sakk-csapat az NB.II. kapuján kopogtat, van aztán Nyugdíjas Klub, focicsapat...
Besenyei Géza néhány évvel ezelőtt mégis úgy gondolta: hiányzik egy társaság. Kezdemé-nyezésére verbuválódott az a maroknyi ember, akik nem csak poharazgatásra gyűltek össze a helybéli Diána Kávézóban. Egyszer csak, mi, tizen, azon kaptuk magunkat, hogy vacsoraestek résztvevői vagyunk. Nem kerültünk rossz kezekbe, mert Pohnert János, a kávézó chef-e az elsőével megegyező pontszámmal lett második még tanuló korában az országos szakácsversenyen. És azóta nem felejtett...

Kell-e mondanunk: kedvenc italunk a Zwack Unicum volt (és maradt). A kávézóban lógott egy vizesember plakát. Az, amelyen a kibukkanó fej kissé bambán bámul a palackra. Ahogy a vacsorákon egymásra néztünk, olykor fölfedezni véltünk bizonyos hasonlóságot a plakát és közöttünk. Amikor tehát formalizáltuk együttléteinket, a Bamba Club nevet választottuk. Készült alapító okirat, alapszabály. A Club a szabadság, a humanitás és a segítőkészség eszméin alapul, a faluban élő emberek sorsának jobbítására törekszik, s terjeszti a kultúrált Unicum-fogyasztás hagyományait - röviden ennyi a lényeg.
Őszintén szólva, attól, hogy leírtuk, amit amúgy is gondoltunk, nem sokat változott az élet. Apróságokban segítettünk. Például, amikor a helybéli Vöröskereszt kérte támogatásunkat, családostul, barátostul beléptünk. Úgy ötvenen. Elvégre, az a szabályos kereszt-forma olyan ismerős volt valahonnan...
Történt egy este, hogy valaki megsárgult papírokkal érkezett. Sokan ekkor szereztünk róla tudomást, hogy a falunak, valamikor harminc éve, önálló újságja volt. Szó szót követett, és két hónap múlva megjelent az újjáélesztett községi lap. Amely már címében tükrözte látásmódunkat. Az A' la Bamba most lép negyedik évfolyamába. Nyolc oldalon, kéthavonta jelenik meg, és ingyen jut el valamennyi címre, ahol azt kérik.
Seregélyesi János, a kultuszminisztérium lapnyilvántartási vezetője valószínűleg elsápadt, amikor meglátta bejegyzési kérelmünket, de a példányok talán mégsem tettek rá rossz benyomást: három éve állandó rovata van nálunk, amelyben sör- és kultúrtörténeti kalandozásait adja közre. Jó pár újságíró, író is megosztotta velünk gondolatait. Elsősorban mégis a helyi vonatkozású híreket vadásszuk, elemezgetjük. És bemutatunk élethelyzeteket, amelyekben nélkülözhetetlen pár cent Zwack Unicum. Ne kizárólag az italra tessenek gondolni! Merthogy az Unicummal az ember néhány korty hagyományt, történelmet is magához vesz, meg tán némi állandóságot és azt az illúziót is, hogy léteznek még múlhatatlan dolgok ezen a Földön.