| Zsiga kérdi a Gazsit:
- Gázsi, hát há' mísz?
- Há', kábátot vénni!
- Te Gázsi, há nem láti senki, vegyí má nekem is.
Hapsi a nőnek:
- Ajánlok egy jó üzletet! Jöjjön fel hozzám!
-Mi ebben a jó üzlet?
- Hát, nekem jó, magának meg üzlet.
A Halál a szőkéhez:
- Érted jöttem!!!
- Értem?
- Érted!
- Nem értem!
Jössz gruppenszexelni?
- Persze, ki lesz ott?
- Én, te meg a feleséged!
A Nasa-nál az űrutazások hajnalán rájöttek, hogy
a golyóstoll nem működik gravitáció nélkül. A kutatók ezért fáradtságos
munkával kifejlesztettek egy tollat, ami gravitáció nélkül, fejjel
lefelé, víz alatt, minden felületen, fagypont és 300 Celsius fok
között, minden hőmérsékleten ír. Mindez egy évtizedbe és 12 milliárd
dollárba került. Az orosz asztronauták ceruzát használtak..
A rendőröknél felvételi van. Első kérdés:
- Mi volt az apja?
- Tüdőbeteg.
- Úgy éretem, mivel foglalkozott?
- Egész nap köhögött.
- Abból nem lehet megélni.
- Meg is halt szegény.
Ők
mondták...
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha mégoly
apróságot is . valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető
érzést, hogy megtehetted.
(Albert Schweitzer)
FeDő
gyűjtése
Az akadályok nem törhetnek meg; minden újabb akadály
elszántságomat fokozza.
(Leonardo da Vinci)
|
|
Ha a szerint bánsz valakivel,
amilyennek képességei alapján lennie kéne, hát, azzá is válik.
(Goethe)
Íróeszköz vagyunk Isten kezében.
(Teréz anya)
Levél vagyok, zárt küldemény.
Dolgom, hogy kézbesítsem.
Ha feltépném, se érteném.
Istennek küldte Isten.
(Fodor Ákos)
Ha felfedeznénk, hogy már csak öt percünk maradt mindarra, amit
még el akarunk mondani, minden telefonfülke megtelne emberekkel.
Szorgosan hívnának másokat, hogy elhebegjék, mennyire szeretik őket.
(Christopher Morley)
Görcsönyben
történt...
Még virágzott a TIT, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat.
Anekdoták,
emlékek
Egyszer egy szovjet előadó érkezett Baranyába,
és végighaknizta a Pécs környéki falvak többségét. Amint ez akkoriban
szokásban volt, természetesen vele tartott a TIT megyei elnöke is,
akit Lissák Kálmánnak hívtak.
Az idős élettanprofesszor külön színfoltot jelentett. Magas, szikár
alakjával, elmaradhatatlan csokornyakkendőjében jellegzetes figurának
számított. Amikor a kompánia hozzánk ért, már mindenki meglehetősen
fáradt volt. Persze Lissák elnökölt, köszöntötte az egybegyűlteket,
majd leült. A szovjet vendég bekapcsolta a diavetítőt, és beszélni
kezdett. A prof pedig elaludt. Igen ám, de körülbelül a negyedik
dia beszorult a készülékbe. Újra fölkapcsolták tehát a villanyokat.
A váratlan fényre a tanár is fölébredt, összefoglalta az elhangzottakat,
meleg szavakkal megköszönte az értékes előadást, és az egybeterelt
ötven-hatvan hallgató örömére befejezettnek nyilvánította a programot... |