Későn érő típus lévén először 1984 tavaszán voltam másnapos. Legutóbb tegnap. A közte eltelt időben elég sokszor jártam így, különböző helyeken, sokféle italtól, és a szükséges mennyiség is elég változatos volt. Meglepő viszont, hogy kizárólag négyféle másnaposságot ismerek, bár az is lehet, hogy a többire nem emlékszem.

Seregélyesi János rovatában Tunya Pista írását olvashatják. Másodközlés. (Béla újság, II. évfolyam 1. szám.)

A legrosszabb az elvonási másnaposság. Hosszabb, folyamatos ivászatok után jelentkezik, és napokra meghatározza embertársaimhoz való viszonyomat. Tünetei között szerepel a remegés, izzadás, hideglelés, ebben a sorrendben. Legérdekesebb tünete azonban a látomásos halálfélelem. Ilyenkor gyerekkorunk rettegett lényei jelennek meg, erősen fenyegetően fellépve. Én általában morgoncokat látok, de hallottam már királybékáról is. Nem békakirályról, királybékáról, mely állat valószínűleg a legfélelmetesebb lehet. Az elvonásos másnaposságot nem lehet kezelni, ugyanis egyedüli kezelése az ivás. Három sör után boldogok vagyunk, a tizediknél szórakoztatóak, a husza-diknál pokolra kíván minket a csapos, később szerelmet vallunk a férfiközönségnek. Aztán másnap fél tízkor dörömbözünk a kocsma ajtaján, így járulva hozzá az élet és a történelem materialista körforgásához.
A fejfájásos másnaposság az italok meggondolatlan keverése vagy kripli italok ivászata után okoz gondot, enyhébb következményekkel. Puha emberek a fejfájást gyógyszerrel próbálják csillapítani, jómagam, mint megérdemelt büntetést fogadom el.