Vitray Tamás:
A tanár
rossz félévet zárt
A tanár rossz félévet zárt. Elégedetlen volt önmagával, de a gyerekekkel is. Igaz, a körülmények sem voltak jók. Jóformán alig volt módjuk, hogy stúdióban gyakoroljanak, ráadásul a másik tárgy vizsgafeladatai nem csak sokkal vonzóbbak, de időigényesebbek is voltak. Az ő témáját jobbára összecsapták, az utómunkákat az utolsó napra hagyták, így aztán csaknem mind olyan is lett...

Sorozat a szerző önéletrajzi írásaiból

Közös témájuk a piac volt. Mindegy, melyik, hogy átfogó kép-e, vagy egy árus portréja, a lényeg, hogy a piac legyen a riport helyszíne. Párokba voltak osztva, egy lány-egy fiú, összesen hét pár. Az egyik páros, úgy tűnt, igencsak rázós témát talált. Egy budapesti piacon óriási felháborodást keltett, hogy a kerület polgármestere önkényesen felbontotta a piacot takarító vállalat szerződését, és több mint kétszer annyiért szerződtetett egy másikat. Az összeg természetesen a piacosokat terhelte, akik - ugyancsak természetesen - azt vevőikre hárították. Minden jóval drágább lett.
Az elkészült riportban megszólaltak árusok és vevők, egybehangzóan bizonygatva, mennyire tiszta és jó ez a piac, és hogy botrányos a polgármesteri döntés. A képek is idillikus állapotokat mutattak. Patikai tisztaság és rend mindenütt. A készítők nagyon helyesen megkeresték a polgármestert is, de az nem fogadta őket, majd egy bevágott eredeti tévéhíradó-részletből az is kiderült, mi leledzik az eljárás mögött: az új takarító cég a polgármester unokaöccsének tulajdona!
A tanár elcsodálkozott az eseten, a polgármestert - aki makulátlanul tisztességes kereskedő volt maga is - korábbról jól ismerte. Gyorsan botlott, mihelyt hatalomra került - gondolta.

 

A vizsgafilm vetítését követően aztán kisvártatva kiderült, hogy a riport teljes egészében fikció. Semmi sem volt valódi, mindent megrendeztek, a történetet kitalálták. A riport egyetlen hiteles eleme a polgármester neve volt! A hihetőség kedvéért a kerület polgármesterét igazi nevén szerepeltették, róla derült ki, hogy korrupt. Hát, ugye, ez megengedhetetlen. Ez súlyos etikai hiba.
Tudja a polgármester, hogy szerepel ebben a riportban? - kérdeztem a két ,,alkotótól". Nem, nem is fogja megtudni - szólt a kissé hetyke válasz.
A tanár fél éjszaka nem aludt, azon törte a fejét, hogyan értethetné meg velük ebben az etikailag alaposan fellazult közéletben, hogy elfogadhatatlan, ami történt.
A vizsga másnapján, úgy tizenegy tájban telefonhoz hívták a pár fiú tagját. A vonal másik végén a polgármester. Tudomására jutott az egész história, és rendkívül fenyegetően lépett fel. Azonnal látni akarta a riportot, és közölte, hogy amennyiben visszaéltek a nevével, és őt kedvezőtlen színben tüntették fel, nem nyugszik, amíg a tetteseket el nem távolítják az egyetemről.
A két gyerek a tanárhoz fordult: mitévők legyenek? Természetesen induljanak azonnal, vigyék a riportot, és imádkozzanak könyörületért. Holtsápadtan szedelőzködtek...
A tanár pedig várt tíz percet, majd mobiltelefonján utánuk szólt: azonnal térjenek vissza, más megoldásra jutott. Visszajöttek, és meglehetősen zaklatott lelkiállapotban ülték végig a többiek vizsgáját. Végre az utolsó riportok is lementek, az értékelések voltak csak hátra. Addigra már mindenki ismerte az eseményeket, és a tanári kar azt firtatta, ugyan, ki árulta el a két hallgatót a polgármesternek.
A tanár ekkor lépett eléjük, és mondta el, hogy az előző éjjel milyen sokáig törte a fejét. Az ötletet végül barátjától kapta, aki egyszersmind vállalta, hogy telefonál a polgármester nevében...