A'la Bamba lapszámok Oldalak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. A'la Bamba 2007. Szent Iván hava 3.oldal

Vitray Tamás:
,,Senkihez
sem megyek bokázva"

Múltidéző Vitrayval címmel a Magyar Televízióban a tavasszal futott az az ötvenrészes sorozat, amelyben a hazai televíziózás meghatározó személyisége, lapunk hűséges segítője tíz-tízperces adásokban idézte föl az MTV történetének legfontosabb alakjait.

Gréczy Zsolt - A' la Bamba interjú

- Milyen szempontok szerint válogatott a hőskor nagyjai közül?
- Mivel az MTV vezetői rám bízták a dolgot, a válogatás bevallottan szubjektív. Az ötven ember az ötvenedik évforduló miatt volt ennyi, ennél jóval többen alkotják azt a létszámot és az életművet, amelyet fontos lett volna bemutatni.
- Kár, hogy nem százéves a Magyar Televízió...
- A szelektálást megkönnyítette volna, de akkor azt a műsort nem én állítottam volna össze.
- Ne legyen pesszimista...
- Nem vagyok, de azt azért az archívumban kutatva is tapasztaltam, milyen jelentős embereket veszítettünk el az elmúlt évtizedekben Déri Jánostól Rockenbauer Pálig. Tanítani is szoktam, és szomorúan tapasztalom, hogy a mai fiataloknak Varga József, Tamási Eszter vagy Takács Marika neve már semmit sem mond. Ezért sem baj, ha felidézzük egy kicsit a munkásságukat.
- Mindenki rendelkezésére állt, akit szeretett volna?
- Volt, aki családi okokból hárította el, hogy a kamera előtt beszéljen önmagáról. Egy másik kolléga pedig közölte, hogy nem hajlandó a Magyar Televízióban szerepelni. Összesen hárman utasítottak el. Neveket ne kérdezzen. Viszont az ötven ember között nem csak közismert arcok szerepeltek. Bemutattam operatőrt, világosítót, maszkmestert, gazdasági szakembert is. Nélkülük kevesebb lenne a Magyar Televízió. Nem sokan maradtunk, akik ötven évet csináltak végig. Rajtam kívül Horváth Ádám, Mihályfi Imre.
- Mit lehetett megmutatni húsz-, harminc-, ötvenéves életművekből tíz perc alatt?
- Ez valóban gondot okozott. Próbálkoztam azzal, hogy nem lehetne-e hosszabb a műsoridő, de nem kaptam rá lehetőséget. Ráadásul sokaknak csak a bolondozós szereplései maradtak meg, a szakmaiak közül keveset őriztek meg. Azért próbáltam az arányokat beállítani. Például szeretném bemutatni, milyen komoly nemzetközi elismeréseket kaptak az MTV munkatársai Mihályfi Imrétől Chrudinák Alajosig.

 

A' la Bamba
...tehát a szó legszorosabb értelmében bambán vettük tudomásul, hogy törzshelyünk, lapunk szerkesztőségének székhelye, a görcsönyi Diána Kávézó bezárt. Talán most lettünk igazán bambákká.
Jóérzésű embernek nyilván nem kell mondanunk, mekkora csapás ez közösségünk számára. Kedves vendéglátóhelyünk volt a Diána, emlékezetes baráti beszélgetések terepe a törzsasztal. Az események regisztrálójának nyilván nem tiszte, hogy a megszűnés okait kutassa. Ugyanakkor a tény alapjaiban rengeti meg eddigi hétköznapjainkat, gyökeresen változtatja meg szokásainkat.
Az Olvasót mindez annyiban érinti, hogy - amint ez nyilván az első pillanatban is föltűnt már - változtatni kényszerülünk. Valószínűleg elég csak egy dolgot említeni: nincs értelme többé a törzsasztal-rovatnak például. S ha már egyszer a rovatokat át kell, alakítsuk, betűtípusban, tördelésben is új fazont szabtunk újságunknak.
Nehéz napokat élünk; magunktól azt reméljük: talán túl tudjuk élni ezt az időszakot emberileg, barátilag, és - meglehet, a lap szempontjából ez a legfontosabb - szellemileg is.
Ünnepelni nem szoktuk magunkat; reméljük elnézi az Olvasó ezúttal, hogy ezek a sorok leginkább törzshely-siratóra sikeredtek.
Búcsúztatunk, de talán még nem búcsúzunk.

Sz.Koncz I.

- Önnek ki állított emléket az ötven epizód valamelyikében?
- Senki. Csak múltidézőként szerepeltem.
- Pedig a régi műsoraiból (Ötszemközt, Csak ülök és mesélek, Sok van, mi csodálatos, Siker, Telefere stb.) több évig is ellenne a Magyar Televízió...
- Majd ha megrendelik, akkor összeállítok azokból is valamit. Az archívumban csak a sport-témájú munkáim jegyzéke 296 oldal kinyomtatva. A többi lehet vagy még egyszer ennyi. Felajánlottam, hogy összeállítok belőlük egy csokorra való, tán ma is érdekes történetet, de azt mondták, inkább a tízperces portrékra van szükség. Márpedig senkihez nem megyek oda bokázva, hogy meggyőzzem. Most az volt a fontos, hogy ez a nosztalgiashow végigment, jelezte, hogy még élünk, és hogy a politikai környezet nem akadályozta meg az itt dolgozókat, hogy értékeket alkossanak.

A'la Bamba lapszámok előző következő A'la Bamba