Struccok Görcsönyben
(Folytatás az 1. oldalról)
Az egzotikus madarak nemcsak a legnagyobb testű, de a legagresszívebb
szárnyasok is. Egyikük szökési kísérletét máig emlegeti a gazda: a megrémült
jószág mindent tört-zúzott. Egyébként a legbiztosabb ,,fegyver" a struccok
ellen az, ha sapkát húznak a fejükre, mert akkor magatehetetlenül leülnek.
De ha idegen közelítené meg őket, csőrükkel nagyot csípnének és vágnának,
de még ennél is félelmetesebb hosszú, izmos lábuk, amellyel, ha kell,
akár egy lóval is föl tudják venni a versenyt a futásban. Amikor szorult
helyzetbe kerülnek, néhány jól irányzott rúgással alaposan helybenhagyják
támadójukat.
Vadságuk mellett ugyankkor félénkek is, s ez a későbbiekben azért jelenthet
gondot, mert a strucckakas nézőközönség előtt nem hajlandó udvarolni a
tojóknak, illetve azok sem fogadják az udvarlást. Vagyis kell a násztánc,
mert eredménytelenség esetén a várva várt szaporulat elmaradhat.
Márpedig ahhoz, hogy a struccok ivarérettekké váljanak, összesen két év
türelem és lelkiismeretes gondozás kell. A szaporulat felnevelése egyébként
nem jelent majd komoly gondot: egy ideig igényelnek ugyan tápot, de a
nagyobbacskák már szemes takarmányon élnek. Ebből amúgy a három madárnak
naponta úgy öt kilogramm elegendő is.
Hogy mit lehet kezdeni az igazán nem mindennapi madarakkal, s tartásuk
miért éri meg? Mert jelentős piacuk van. A veszprémi vágóhíd például minden
mennyiségben venne strucchúst, de tojásuk is értékesíthető. Egy-egy tojásból
annak idején állítólag tíz ember lakhat majd jól. Akik már próbálták,
azt mondják, húsuk íze leginkább a vadhúséra emlékeztet, de ugyanolyan
gyönge és porhanyós, mint a rántani való csirke húsa.
|
Mi van
Garéban?
- az ember egyre inkább kénytelen így föltenni a kérdést. Lapunk hasábjain
nem először foglalkozunk a közeli községben tárolt veszélyes hulladékkal,
nemrégiben pedig a horvát lapok Dioxinbomba Horvátország előcsarnokában
címmel rajzolták föl egy fenyegető természeti katasztrófa rémképét. A
RTL Klub július 5-ei híradásában új adat került napvilágra: az eddigi
70 ezer tonna helyett a szakemberek immár 150 ezer tonnára becsülik a
klórbenzol- származékkal szennyezett föld mennyiségét.
A horvát lapvéleményeket kom-mentáló Szvitacsné Márton Katalin, a Dél-Dunántúli
Környezetvédelmi Felügyelőség osztályvezetője odanyilatkozott, hogy a
szomszédos országot fenyegető tényleges veszély kicsiny.
Optimistának mutatkozik Borbély János, a Környezetvédelmi Minisztérium
helyettes államtitkára is, aki egy interjúban egy idén februárból származó
kormányhatározatról szólt, kiemelve, hogy annak szellemében a veszélyes
hulladékot 2000. december 31-ig Garé határából el kell szállítani.
Borbély utalt arra is, hogy az eredeti ,,tulajdonos", a Budapesti Vegyi-művek
pályázatot írt ki a hordók és a szennyezőanyag eltávolítására. Épp csak
azt mulasztotta el megemlíteni, hogy a pályázatot a múlt hónapban a saját
minisztériuma nyilvánította eredménytelennek...
Mindeközben a hulladék tárolására javaslatot tevő görcsönyi Besenyei Gézát
a magas hivatalok végképp kikosarazni látszanak, és bizony, kétséges,
hogy tartható lesz-e a jövő év végi határidő?
Az elbizonytalanodást talán magyarázza, hogy ez már a második végső határidő
ez ügyben. Az elsőt is visszavonhatatlannak nevezte akkoriban a hazai
sajtó: a BVM-nek 1989. december 31-ig kellett volna fölszámolnia a szabálytalan
tárolást...
Sz.Koncz István |
A' la Bamba
...azaz Bamba-módra lassan a vadkender virágzásának időszakát éljük megint.
Nagyokat tüsszögünk, szemünk könnybe lábad, orrunk csurran-cseppen, torkunk
viszket, néhányan fulladozunk: vénás injekció az éjszakai ügyeleten. Menekvés
nincs, csak néhány hét finom kis szenvedés.
A TV2-ből értesültünk, hogy idén több vadkender terem majd, mint búza.
Jóleső érzés ezt tudni, hogy mindabból, ami haszontalan vagy káros, magától
nő, vagy szaporodik, legyen az gyom, varjú, veréb vagy svábbogár, most
túltermelés van. Ha ezeket korszerű magyar nagyüzemekben termesztenék,
tenyésztenék élenjáró kapitalista brigádok, valószínűleg elvinné az aszály
vagy épp a belvíz, elverné a jég, nem volna piaca, a verebek elpusztulnának
száj- és köröm-fájásban, a varjak megdöglenének kergevarjú-kórban, a svábbogarakat
kitelepítenék. Így, magukra hagyatva kutya bajuk, eredményesen küzdenek
meg a természettel, és úgy tűnik, velünk is. Nyugat-Európában mindenütt
vágják, nálunk nyilván sokallják rá a pénzt, meg ember sincs rá; a munkanélküliek
seregét nem lehet átképezni, hisz feltételezhető, hogy a mélyen kvalifikált
oktatói gárda szintén allergiában szenved. Pedig a gyógyszerek, a kezelés,
a munkából való kiesés költségei sem lehetnek kisebbek, mint az irtásé.
Évről-évre többen szenvedünk, lassan népbetegséggé válunk. Már csak abban
bízhatunk, hogy a hosszú, kényszerű együttélés során megkedveljük ezt
a növényt, mint az alkoholt, a dohányt vagy a kábítószert. És megjelenik
majd a belőle készült szappan, dezodor, üdítő, pálinka, fogyasztótabletta,
kenőcs, hogy az év többi hónapjában se nélkülözzük ezt a kellemetlen-
kellemes áldást. És ha kimegyünk a határba, büszkén tekinthetünk szét,
mert ameddig a szem ellát, mindenhol vadkendert lenget majd a szél.
Magyar földben magyar kendert. Jó vadat.
Cseri László |
