Firkák
a söralátéten
A kővetkező dumák, persze sördumák Hasekról
szólnak, ezért ez a képzeletbeli korsó legyen: Hasek-korsó!
Dr. Seregélyest János sörei/sorai
Bármit mond az akadémikus irodalomtörténet. Jaroslav
Hasek és a sör, nagyon is összeillő fogalmak. Ne tévesszen meg minket,
hogy az egyikre inkább a cseh irodalom, másikra inkább a cseh élelmiszerkultúra
a büszke. Azért lehet közöttük kapcsolódási pontokat találni. Kereskedelmiesedjünk
el annyira, hogy kettőjük láttán rögzítsük: világmárkákról van szó. (A
szokatlan megközelítésen Hasek biztos nem csodálkozna.) No de, lássuk
az összefüggéseket.
Hasek. rövid élete folyamán, rengeteget írt (kb.: 19 kötet), és rengeteg
sört ivott (még megbecsülni sem tudjuk). Alaposan feltehető, hogy alkotó-lélektani
szempontból jó hatással volt rá a sör, és ezt Ő nagyon átérezte. Szerette
a sört, kedvelte a sörözők világát. Kicsit is ismerve a prágai sörözök
hangulatát, ez még a különösebb alkotókészséggel nem megáldott emberek
számára is érthető... Az enyhén szólva, bohém természetű író, szinte egész
életét különféle vendéglőkben töltötte. Itt élt, és itt írt. Nem különösebben
zavarta a többé-kevésbé zsibongó vendégsereg, könnyen és gyorsan írt.
Néha még irodalmi, fogalmazási bűvészmutatványokra is vállalkozott. Egy-egy
korsó sör ellenében, azonnal és természetesen készülő kéziratába foglalta
a bemondott neveket, témákat. Amikor valamely szerkesztőség alkalmazta
- mert többnyire szabadúszóként dolgozott - a fizetési megállapodás sem
nélkülözte a sörrészesedést. (Havi: 180 korona + napi két korsó sör.)
Amikor 1911-ben választásokat írtak ki, gyorsan, hivatalosan bejegyeztetett
egy pártot, és elindult.
|
A sajátos párt neve: Mérsékelten Haladó Párt. teljes nevén a ,,Törvény
Keretei Között Mérsékelten Haladó Párt". A párt elnökjelöltje,
kampányfőnöke, vezérszónoka Hasek volt. A párt kampánystratégiája nem
kívánt különösebb földrajzi távolságokat átfogni. A kampány a prágai
vendéglőkben és sörözőkben folyt. A választási szónoklatok szóbeli rögtönzések
voltak, de akár órákig is tartottak. Hasek söröskorsóval a kézben, ha
lehetett, söröshordó tetején, egyfolytában beszélt. Ha beleszóltak,
vagy bekiabáltak, még inkább elemében volt, és nem kevés színészi képességről
tanúskodva szövegelt. (Később mindenki sajnálta, hogy nem próbálta gyorsírással
legalább részben rögzíteni az elementáris svejki dumát.)
Végül is, amennyire ismerjük az Osztrák-Magyar Monarchia sajátos történetét,
Hasek nem került be a Parlamentbe, később pedig még ennél is rosszabbra
fordultak a dolgok. (Azt azért tudjuk, hogy 37 választó, Őt választotta
volna...) Pedig választási ígéretei figyelemre méltóak voltak, pl.:
,,Aki reánk szavaz, az számíthat reánk a földrengés elleni tiltakozásoknál!"
vagy ,,Ha reánk szavaz, síkra szállunk az állampolgári jogon járó, zseb-akváriumok
mellett!".
Aztán később sok minden történt Hasekkel. Például talált egy érdekes
témát és - ha befejezni ugyan nem is tudta - megírta a Svejket. Ha szerencsésebben
alakul az élete, a Nobeldíj bizottság tagjai, valószínűleg megszavazták
volt a Nobel-díjat. Mint tudjuk, a ,,Nagy Regény" is, egy prágai
sörözőben, az un. Kehelyben kezdődik. A valamikor kis külvárosi kocsmának
számító söröző, ma is megvan, sőt, az utóbbi évtizedekben van csak meg
igazán. A vendéglátó-ipari mohóság otrombán alakította át.
Már a szocialista vendégkereskedelem attrakciót csinált belőle, a nem
hivatalos városnézések, mégiscsak kötelező programját. De hiába mérnek
éppen olyan velkopopovicei sört, a hodállyá átépített étteremből, száműzték
a Hely igazi Szellemét.
Látszólag minden a Svejkre emlékeztet, csak éppen Hasek fordulna ki
|
először, a hangulattalan semmitmondásból. Pedig a Svejk és a Kehely,
minden látszat ellenére, a legfontosabbakról szól. Amikor egy elképzelhetetlenül
ostoba háború kellős közepén, Vodicka - az öreg árkász - azt kiabálja
Svejknek: ,,Hát. akkor találkozzunk, háború után, este hatkor"
(természetesen a Kehelyben). akkor az szerintem szebb, mint Picasso
békegalambja...
Az én léggömböm
Piros Csaba írása
Gyönyörű, napsütéses nyár volt. A két kisgyermek kint játszott a házuk
udvarán, ki-ki a magáén. Mivel szomszédok voltak, szinte egyszerre hallották
meg a furcsa hangot, a mennydörgő fújtatást. Felnézve az égre, gyermeki
naivságukban ámulva látták a csodát. Egy óriási léggömb szállt az égen.
Egyikük izgatottan rohant át pajtásához, te is láttad, lassan már leszáll,
menjünk, kapjuk el! A Pelikán melletti szántóföld már nem jelentett
akadályt. Bár a két kis ember számára ez is igen fárasztó út volt, mindezt
feledtette a csillogó élmény, az előttük tornyosuló óriási lufi, amit
menet közben már el is osztottak. Az Aligváriba érve már igen közelinek
tűnt.
- Majd egyik nap nálam lesz, és te jössz át játszani vele, a másik nap
pedig majd én megyek hozzátok.
Felérve Regénye határába, valóban ott volt még. A falu apraja-nagyja
körülötte álmélkodott. Mindezt látva csalódásuk óriási volt. Egy álom
elszállt. A hőlégballont összecsomagoló emberek mit sem vettek észre
a két lurkó bánatából, akik sarkon fordulva, leszegett fejjel indultak
haza.
Felnőttként hasonlót látva mindig eszembe jut ez az élmény. Már nem
futok minden álom után. Ebből a megvilágításból egy tanulság nagyon
lényeges számomra. A gyermekek tisztán, ártatlanul látják a világot,
A felnőtté válás, mint ahogy a léggömb ereszkedik le a magasból, ennek
az ártatlanságnak az elvesztése.
|