Merengés
Pohnert Diána pályaműve

Az általános iskola első két évében a görcsönyi iskolába jártam. Akkor körülbelül kétszáz diák járt oda. Mikor elkezdtem az első tanévet, már mindenkit ismertem. Az iskola hangulata családias volt. Nem voltak szigorú szabályok, a tanárokat is ismertem már az óvodából. Jó volt oda járni. Az iskolától mindössze tíz percnyire lakunk. Tanítás után csoportosan jártunk haza, így néha az út fél óráig is tartott. Ősszel azért, mert színes leveleket gyűjtöttünk, télen hógolyóztunk, tavasszal pedig ibolyát szedtünk.
A harmadik tanévet már Pécsett kezdtem. Év elején megrémített, mikor a tanévnyitón, az udvaron felsorakozott nyolcszáz gyerek, katonás rendben. Odavezettek az osztálytársaim közé egy másik új kislánnyal együtt. Úgy éreztem, mindenki minket néz, és összesúgnak a hátunk mögött.
Az első nap eltévedtem a hatalmas épületben. Aztán lassan megszoktam az új helyzetet. Új szabályokat kellett megtanulnom, új tantárgyak kerültek az órarendembe. Félév felé tudatosult bennem az is, hogy az osztályon belül társadalmi rendek is vannak. Egy csoportban voltak a ,,menők". Ezeknek a gyerekeknek a szülei márkás cuccokban járatták őket, drága játékokat vettek nekik, elkényeztetettek voltak és buták. A másik csoportba tartozott mindenki más. Mindez nekem új volt, ilyet addig nem tapasztaltam. Ami viszont kellemesen érintett, hogy az egész osztály kedvesen fogadott. Eleinte mindenki az én emlékkönyvembe akart írni, az ebédnél mindenki mellém akart ülni.
Egyszer a nagy hó miatt késett a buszom. Az iskolába érve a kapuügyeletes tanuló megállított, mondjam el, miért késtem.
- A nagy hó miatt - mondtam, mire ők megkérdezték, honnan jöttem.

- Görcsönyből - válaszoltam. Ők viccet csináltak belőle. Hogy ilyen hely nincs is, és ha van is, biztos nincs rajta a térképen. Ezen én nem tudtam nevetni. Később, évek múlva rájöttem, hogy még sokszor fogom ezt az érzést érezni.
Görcsöny csak egy kis falu, de én szeretek itt élni. Szeretem, hogy mindenki ismer mindenkit, szeretem, hogy tavasszal virágba borul az egész falu, szeretem, ha leesik a hó, és a házakból lámpafény szűrődik ki.
Olyan ez a falu, mint a mesében.

Lesz minden
Zábrádi Mariann írása

A sarokban dülöngélő kiskatonák ülnek körbe hanyattdőlt karácsonyfát. A füstoszlop is befele száll. Részeg Karácsony. A keserű kávéíz gesztenyepürés, téli vasárnapokat idéz. Még állt a sarki cuki, alacsonyak voltak a házak, a vaskályha és a linóleumszag nem bántotta az orrokat, anya és apa fiatalok voltak, a nagylány hat, a kicsi pedig három éves. Az a karácsony talpig hófehérben érkezett.
Útban a cukiba, kirakatok előtt vitt az út. A kicsi folyton bőgött, ez hozzátartozott. Annyi bőgésből apa már új kirakatot nyithatott - volna. De sem kirakat, sem üzlet.
- Ne bőgj, lesz minden - unja meg a nótát a nagylány, pedig az ő szeme is csak egy dolgon pihen, a pillogó hajas babán.
Ne bőgj, lesz minden!
Lett. No de ennyi minden! Persze jó lett volna még egy holdautó, babakocsi a pillogónak, meg minden...
De azt soha nem gondoltam volna, hogy a linóleumszagú, gesztenyepürés vasárnap, hogy az lett volna a legjobb.
Ha marad.
A füstös resti, a keserű kávéíz, no meg az ünnepbe rekedt megafon hang - gesztenyepürés, téli vasárnapokat idéz. Tirararararara. Indulunk haza, a gyermekkor felé.
Részeg Karácsony.

Aktuális teendők
a kiskertekben

(Folytatás az előző oldalról)

A pohárba töltött bornak először a tisztaságát vizsgáljuk meg. A tisztaságot kifejező szavak: tükrös, tiszta, opálos, homályos, zavaros. A fehér bor színe lehet: zöldfehér, sárgásfehér, világossárga, aranysárga. A vörös borok lehetnek: pirkadt (fux), világos vagy sötét siller, mélyvörös.
A bor megszagolása révén következtethetünk annak korára (ó illat). Sok bornak a fajtájára jellemző illata van (például muskotály, tramini). Kellemetlen illat borhibára utal.
Ezek után a bort a szánkban körülöblítjük. Az édes ízt a nyelvünk hegyén érezzük. Száraz a bor, ha nincs benne ki nem erjedt cukor.
Savtartalom szerint az alacsony savtartalmú borokat lágyaknak, a magas savtartalmú borokat keményeknek mondjuk, a kettő közöttit harmonikusnak. A csersavas bor fanyar ízű (vörösborra jellemző).
A borban lévő alkohol az ízlelésnél ínyünket csípi. Alkoholtartalom szempontjából beszélünk gyenge vagy erős borról. Az alkoholnak egyéb alkotórészekhez való viszonyát a következő jelzőkkel fejezhetjük ki: sima, harmonikus, tüzes, és ha túl sok az alkoholtartalom: ,,kiugrik belőle a szesz". Ha az extrakt-tartalom a többi alkotórészhez képest kevés, akkor a bor vékony, ellenkező esetben testes.
Fontos még a hőmérséklet. A alacsonyabb hőmérséklet a zamatot, illatot kissé elfedi, magasabb hőmérsékleten könnyebb észrevenni az előbbieket. A legjobbnak tartott hőmérséklet fehér boroknál 11-13 °C, vörös boroknál 14-16 °C.
Közeledik a disznóvágások ideje, Karácsony, Szilveszter, amikor nagyobb társaságok jönnek össze (barátok, rokonok). Kívánom mindannyiunknak, hogy finom, minőségi saját bor kerüljön az asztalra, melyet mindenki szívesen fogyaszt.
Ehhez kívánok jó egészséget!