Görcsöny község

A'la Bamba 2000. augusztus 2.oldal

Kunbábonyban történt...

Anekdoták, emlékek

A Kunbábonyba utazott Bamba keret tagjai többféle élményt éltek át Ezek egy része a legyekhez kapcsolódott. E jószágokból Bábonyban pompás a termés. Az ember bőven válogathat akár a fajták között is. A legkevésbé népszerű a zöld húslégy, de a köpőlégy alig marad el mögötte. A legyek miatt a terítés módja is sajátos A tányérokat a gondos kezek lefordítva helyezik az étkezőasztalra. Fehér Dezső barátunk azonban - miközben szokásához híven épp magyarázott valamit - az első alkalommal nem zavartatta magát: teleszedte a lefordított tányért. Elnökünk, Besenyei Géza viszont a becsületveszejtő egy makacs legyét szerette volna elhessenteni a - Nem mész innen! - felkiáltással, és amikor az csak-csak maradt, megvizsgálta: mészkukac volt...

Recipe
Pohnert János rovata

Gyükési pulykapecsenye

Még tart a nyár, ki-ki kipróbálhatja a szabadtéri sütés-főzés örömeit. A legnépszerűbb eszköz ehhez mostanában a tárcsalap, akár pulykapecsenyét is készíthetünk rajta egy hangulatos alkonyon Agyükési módozatot ismertetem.
Vékonyra szeleteljük a szalonnát, és az áttüzesített tárcsalapon kisütjük belőle a zsírját, majd a csíkokat sorra levesszük. A sokat megélt, lábakkal stabilizált mezőgazdasági eszközt a tűzön hagyjuk, és a szalonnazsírban megsütjük a kifilézett és ugyancsak csíkokra szelt pulykahúst. (Sokan az indiánkakas mellére esküsznek, de nyugodtan használhatunk filézett combot, mert ízletes és olcsóbb, mint a mell. Az inakra azonban figyelni kell, mert ha benne felejtjük, utóbb kínos rágódással kell eltávolítani.) Ahogy a hús megsült, a maradék, kevéske zsírra apróra vágott hagymát, fölszeletelt paradicsomot, csíkokra szedett paprikát sorjázunk, és amikor a paprika már megsült, a szalonnát és a húst is visszarendezzük a lapra. Az egészet puhára pároljuk.
Különleges ízhatású, viszonylag egyszerűen elkészíthető pecsenye, csak jó tempóérzék és egyenletes, lassú tűz kell hozzá.
Aperitifként talán öt cent Zwack Unicum javallható leginkább.

Vendég(fél)oldal: Béla újság

Folytatjuk legutóbbi lapszámunkban megkezdett sorozatunkat: továbbra is örömmel közlünk írásokat nívós kocsmalapokból. Ahogy a múlt alkalommal, úgy ezúttal is a legszínvonalasabb hazai kiadványból ollózunk. Mai vendégszerzőnk az Élet és Irodalom című hetilap főszerkesztője.

Sorok, snapszok, plébánosok
Részlet Kovács Zoltán írásából

1994. március 7-e hétfői napra esett.
A sörözőben felház van. ketten-hárman a pultnál állnak, jócskán délelölt van még A szomszéd asztalnál egy munkanélküli pár édes pezsgőt iszik, időnként rágyújtanak, majd elnyomják a csikket Nem szólnak, csak néznek. Odébb egy vietnami fiatalember piros öngyújtót nézeget, forgatja bütykös, hosszú ujjai között, időnként meggyújtja, mintha ellenőrizné, ég-e még. Csönd van. A téren nem jár senki, egy másik bokszban újságot olvasnak, zizeg a papír, amint
valaki odébblapoz.

Vagyis nem történik semmi. A délelőtti sörözések amúgy is ilyenek. Lassú, csöndes, mondhatnám azt is, elgondolkodtató sörözések.
- Az utóbbi hónapban ezerkétszáz plébánossal beszélgettem, mind megerősített engem - történik most hirtelen valami, az ember felkapja a fejét. Szétnéz, ki beszélgetett itt ezerkétszáz plébánossal egy hónap alatt A vietnami nem, az biztos. Az különben is csak a piros öngyújtóval van elfoglalva, a két munkanélküli pedig a pezsgővel. Hírek. Híreket mond a Calypso, ott hangzott el a mondat, s az ember kis spéttel arra is rájön, hogy Lezsák Sándor beszélt, ő tájékoztatta a Calypso hallgatóságát, hogy egy hónap alatt ezerkétszáz plébánossal beszélgetett. Ilyen hír hallatán az ember félretolja a maradék sörét, s valami masszívat rendel.
- Uramatyám! - sóhajt stílusosan, ezerkétszáz plébános! Az ember nem is tudja először eldönteni, hogy mit legyen hirtelen.

A hírek szerint tehát Lezsák Sándor kampánykörúton volt, ami természetes is, az eredmény pedig ismert.
Az ember ilyenkor még egy sört kér, és még egy masszívat, mert az kell az eredmény feldolgozásához. Egy nap alatt szerintem legfeljebb két plébánossal lehet beszélgetni, már legalábbis érdemben, ez így elosztva kettővel, akkor is hatszáz Hatszáz nap! Föltéve, hogy a beszélgető egyetlen napot sem hagy ki - Lezsákról nem tudom elképzelni. Az akkor egy év és kétszázharmincöt nap szakadatlan beszélgetés plébánosokkal. Már-már őrület. Mit tudhat erről egy vietnami? De hát a vietnamit ez nem érdekli. Már azt sem tudni, az ember mitől szédül: a snapsztól, a sörtől, vagy a plébánosok meghökkentően magas számától.
Néhány nap múlva derült ki, hogy másfél évnyi beszélgetés után Lezsák valamit félreértett, emiatt a püspöki kar tiltakozott.
Az a véleményem, hogy rosszul sáfárkodunk plébánosainkkal.

A'la Bamba