az emberek tudják, hogy nem sokáig marad így a téesz, azt visznek, amit érnek. Annak idején szóltak, hogy visszakaphatnám apám földjét. Kellett a fenének! Technikumot végeztem, világ életemben gépen ültem. Mit kezdjek a földdel? Adjam ki felesbe? Elkótyavetyéljem? Megműveljem? De ahhoz pénz kellene, ambíció meg gép. A gépet látom, az nincs. Harminc-negyven lóerős kis traktor kellene. Nem lehet kapni.

Nem szelel a kémény. A polcokon háromféle konzerv, üvegekben paradicsom-sűrítmény, mellette töltetlen cukorka, literszám az asztali bor, a rum, a likőr. Mosópor kétféle van, öblítőt egy hónapja várnak. Néhány fűszer, szárított élesztő. Az egyetlen déligyümölcs, mazsola júliusban volt utoljára. A szódavizes üvegek üresek, szombaton délelőtt nincs csere. A felvágottak hűtőjében fél szál olasz szalámi árválkodik.

Odabenn már a kolbásznak való készül, alig győzi a daráló a húst meg a zsiradékot. A tűzön sül a vér, hagymával, jönnek az első jó illatok.

A bográcsban fő a pörkölt, a katlanban sül a töpörtyűnek való. Serceg a zsír. Többen is figyelik, oda ne égjen. Alkonyodik, az első pár hurka-kolbász illata száll. Nagyapám hunyorog, a tüzet piszkálja, jó néhány disznót láthatott már.
- Nem tudom, meddig tartunk még - mondja, inkább csak magának. - Erőnk még lenne, hál Istennek, de olyan drága már a kukorica.
A traktoros hazakészül, nem jöttek érte.
- Ez már nem igaz - dühöng.
- Nem tudják az emberek, mit csinálnak. A lakatos is majdnem bezárt nemrégen. Kijöttek hozzá az adósok, hogy idén nem készített bevallást, jövőre ne mulassza el! Azt mondta erre, nem ismeri ki magát ezeken a kurva papírokon, inkább visszaadja az ipart, és a három gyerekére segélyt kér az önkormányzattól, és koldulni fog. Úgy bőgött, hogy összeszaladt az egész utca.
- Mit akarnak még nyúzni rajtunk - ordította -, hát nem elég, hogy az árakat is így felverték?

Megint sötét van, a ház előtt, mint valami szobor, tengelyig a sárba süppedve vesztegel a téesz traktora. A kocsma felől, biciklijére támaszkodva tántorog a reggeli kibic. Az előbb még énekelt, de most észreveszi a traktort.
- Tolni - böffenti maga elé. - Mondtam, hogy ki kellett volna tolni
- áll, dülöngél. A bicikli kormánya egyszerre kifordul a kezéből, megint a kocsma felé mutat.
- Vissza akarsz menni? - kérdezi a férfi. Az este csendes, csak a kutyák vonyítanak. Megcsörren a lánc.
- Akkor eridj! - mondja, és tántorogva elindul visszafelé.

-SZKI-