- A Biokom meg nem viszi el a szemetet!
- nyögött föl hangosan valaki a törzsasztalnál. Hűvös, esős, kora
tavaszi idő volt, odakinn locspocs, idebenn böjti szódák és nemesebb
serek.
Mindannyian tudtuk, hogy a szelektív hulladékgyűjtésre szánt kukáról
van szó. A lelkes törzsközönség telefonált már az önkormányzatra,
egyikünk személyesen a Biokom igazgatójánál járt el, ennek ellenére
a fémláda degeszre tömve várja sorsát az Ifjúság útján.
Pontosabban csak várta, mert úgy egy hónapja, a papírgyűjtéskor
az iskolások kipiszkálták majd' a fele mennyiséget. Háromszor is
jöttek, állította a törzsasztal nyugdíjasa, talán még ki is nyitották
a konténert, mert aztán napokig hajkurászta a szél a Kiskegyedeket
a Pelikán lakótelepen. Úgyhogy, most eggyel mintha több lenne a
kuka, meg a gond is, mint kéne, egyszer valahogy mégiscsak jó lenne,
ha a vállalat kiürítené a tartályát, s aztán megpróbálnánk újra
kezdeni a szemétürítést előröl.
Másfelől hiányok mutatkoznak, mert a délebbre lakók jelentették,
hogy némely enyves kezek elvitték az esővíz-elvezető fémfedeleit.
Mit tehettünk ennyi hír hallatán? Kikértünk egy kör Bambát, vagyis
Zwack Unicumot, és megbékéltünk, amikor már átjárta szervezetünket
e pompás ital.
|