Olvasóink azt gondolhatják most, hogy az említettek mellett rengetegen
segítettek abban, hogy ez a vendégeskedés öröm legyen mindkét
fél számára. Így is van. Hiszen kitett magáért a hagyományosan
magas színvonalon teljesítő Női Kar, a Dorottya Tánccsoport, névvel
és név nélkül igyekeztek segíteni azok is, akiknek nem jutott
vendég.
Azért érzem mégis ezt hosszan elemzett a délutánt, estét a német
látogatás fő eseményének, mert itt mutatkozott meg leginkább az,
hogy mi mindenre képes ez a mi kis falunk. Schubert Janival nem
egy reggel zötykölődünk egymás mellett a buszon, és egy szót sem
váltunk egymással. Nem azért, mintha bármi bajunk volna - egyszerűen
csak el-elszunyókálunk a Józsi barátunk vezette szőkei járaton.
Most meg kiderült róla, hogy milyen remek humora van. Kajdon Tibivel
talán egy éve is van, hogy hosszabban beszélgettünk - nem is tudtam,
hogy milyen féltő gondossággal őriz gyönyörű, régi tárgyakat.
Csille Józsiról főleg a tévédíj jutott eszembe eddig, mostantól
a pörköltjét emlegetem. Nem tagadom, én ezen az estén hallottam
először muzsikálni Polgármesterünket, és először kaptam Tóth Gyuszi
borából
|
Jóformán név szerint végig mehetnék mindazokon
az embereken, akik jelen voltak ezen a találkozón. Megint csak
az derült ki, amit sejthető egyébként, hogy milyen egészen kivételes
társaság ez, hány, de hány értékes ember él mellettünk, közöttünk,
és még csak nem is tudunk róluk. Vajon miért kell sokszáz kilométerről
ideutaznia néhány tucat embernek ahhoz, hogy a másik, a jobbik
arcunkat is mutassuk egymás felé? Nem tudom, vendégeink mit gondolnak
erről a néhány napról, én mindenesetre köszönöm mindazok szeretetét,
akikkel több időt tölthettem e látogatás ürügyén.
A rádió egykori Krónika- főszerkesztője világ életében azon a
véleményen volt, hogy azt a kérdést, hogy ,,Hogyan tovább?",
csak attól a lovastól szabad megkérdezni, akit lova az akadály
fölött levetett magáról, a szerencsétlen jószág nyakát törte,
a végtagjait vesztett zsoké pedig az akadály rúdjára fölnyársalva
nyöszörög.. Úgyhogy ezt a kérdést nem teszem föl, pedig nem tudom,
az önkormányzati választásokat követően lesz-e, aki annyi energiát
fordít e kapcsolat ápolására, mint Grünwald Géza?
Fehér Dezső felvételén
a Dorottya Csoport tagjai
ropják a táncot a szombati bálon
|
 |
Napló -
kis hibával
Német vendégeink érkezte alkalmából tematikus összeállítást közölt Görcsönyről
az Új Dunántúli Napló. Sajnos azonban, az írásokba tárgyi tévedések
csúsztak. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy Görcsöny a középkorban mezővárosi
címet kapott volna.
A'
la Bamba információ
Éppen a Villa Gerechen című falutörténet írása közben
tisztázta forráskutatásai során a könyv szerkesztő gárdája Dankotás
Vera és dr. Rajczi Péter segítségével, hogy a címet I. Ferdinánd adományozta
községünknek. Igen ám, de nem a középkorban élt I. Ferdinánd király,
hanem V. Ferdinánd, aki I. Ferdinándként volt. császár. E szeren-csétlen
névazonosság indította tehát el a hamis történelmi köztudat kialakulását,
és így került bele a hibás időpont-megjelölés valamennyi falukrónikába.
Érdekesség egyébként, hogy mezővárosi címet adományozni tényleg inkább
a középkor hagyománya volt. Jóval később, Mária Teréziánál találunk
még rá példát, de való igaz, a reformkorban ez már nem volt gyakorlat.
Emiatt aztán a történészek is, ha I. Ferdinánd rendeletéről hallottak,
automatikusan a középkorra s a királyra gondoltak, nem pedig a reformkorra
s a császárra. Szegény császár amúgy is gyönge hajtása volt az uralkodói
ágnak: a vele kapcsolatos enyhébb megfogalmazások epilepsziáról, az
erősebbek gyenge-elméjűségről beszélnek, és országlásra mindannyian,
egybehangzóan alkalmatlannak találják.
Még egy apró, ám fontos adalék. A Görcsönynek városi címet adományozó
császári rendelet így kezdődött: ,,Mi, első Ferdinánd, Isten kedvező
kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik
királya {...}"
Szóval, legalább mi, görcsönyiek, jó, ha tudjuk, hogy mikor is volt
város ez a falu...
|