Minden
szentek
A motor keservesen dohog, a propeller ernyedten
tekergeti a vizet. A révész káromkodását messzire viszi a folyó.
A csónak a híd mellett imbolyog. A csongrádi partról úgy ötvenen
szurkolnak neki. A csépai oldalon is topognak vagy húszan. A pontonhidat
a csónaknak kellene visszatolnia eredeti helyzetébe, hogy megindulhasson
végre a forgalom. De erről a kiszuperált Wartburg-motor immár
nem akar tudomást venni. Ernyedten bugyborékol még egy darabig,
aztán az utolsó füstfelhő is belevész az őszi éjszakába.
Nagyapámnak nyolcvanöt éve, ezen az éjszakán lőtték át a tüdejét.
A délkeleti front Azuga és Szinalja közöt hullámzott éppen. |
A harc a román király nyaraló kastélyáért folyt.
Nagyapám nem látta meg a kastélyt soha. Elütötte a golyó.
Feküdt a nyirkos földön. Nem tudott egyébre gondolni, csak arra,
vajon hoz-e rá valaki gyertyát másnap, Mindenszentekkor, ahogy a
halottakra szokás?
Nagyapa - képzteletben - itt áll most velem a Tisza mellett. Azt
mondja, ahogy nézi az elakadt csónakot, hajlamos arra gondolni,
hogy a világnak egynéhány tájékát minden szentek elkerülik ebben
az esztendőben.
A gyertyák voltaképpen minden ördögök ellen égnek idén.
|
Kallenberger
Tímea
(1973-2001)
Mostani lapszámunkból hiányzik az anyakönyvi rovat.
Nem feledékenység vagy szerkesztői pontatlanság okán, hanem mert
nincs, aki a szívünknek oly kedves, kissé gömbölyded betűket papírra
vesse. Súlyos betegség következtében elment ,,A" Timi.
Biztosan jót mosolyog most, valahol, tán egy mennyei Polgármesteri
Hivatalban, ahol a maga nagyon szelíd és békességes módján teszi
a dolgát, épp úgy, ahogy ebben a világban tette. Hitünk szerint
mosolyog a fájdalmon, amelyet elvesztése fölött érzünk. Hisz megtért
ahhoz, akihez mindig is fohászkodott; megtért ahhoz, akihez vasárnaponként
a templomban könyörgött; megtért az Örökkévalóhoz.
Neki talán könnyű már.
De ebben a világban nehéz. Nagyon kevés idő adatott ugyanis nekünk,
vele. |
Örkényi
Zoltán
(1966-2001)
Meghalt Görcsöny állatorvosa is. Tragikus hirtelenséggel
elhunyt Örkényi Zoltán.
Csöndes, szerény, jó szándékú ember volt. A falutörténeti könyv
bőkezű szponzora, lapunk állandó olvasója, Örkényi Zoltán, mindenki
Zolija a barátunk volt. Még inkább az lehetett volna, ha nem hisszük,
hogy az életünk örök, és valamennyien, bármely pillanatban rohanhatunk
tovább.
35 évet élt.
A Jóisten nyugosztalja békességben...
|
|
|
