A
törzsasztalnál
beszélik... |
- Az Unicum térről és az Arany János
utca sarkáról is elvitték az általunk kitett kővázákat - panaszolta
valaki a törzsasztalnál.
- Talán ha tudta volna az illető, hogy Kutas Gyuri barátunk mennyit
kínlódott a rossz derekával ezekért a vázákért, nem lett volna szíve
elvinni őket - vélekedett egyikünk. Csöndes délután volt. Még a
szokásos vitazáró Unicum is elmaradt. Felhajtottuk a böjtös szódákat,
és elballagtunk szomorúan haza.
|
Ha nem rohansz nagyon, megemelhetnénk egy korsót az első Pest-budai sörözők
emlékére.
Dr. Seregélyesi
János
sör- és kultúrtörténeti kalandozásai
Az első söröző-serfőzőház a Váci utcában hívogatta a
szomjasokat. 1687-től 1815-ig csörömpöltek itt a söröskorsók. De ahogy
fejlődött, nőtt a város, úgy nőtt az össznépesség ösz-szomjúsági érzése.
Kellettek a további sörözők.
1815-ben épült a város második sörözője. Alapítója a híres Mayer-Mayerffy
család. Bár a serkimérés büszke joga a várost (Pest Város Tanácsát) illette,
az akkori hivatalnokok, érthetetlenül, évekig tökéletlenkedtek az engedély
megadásával. Végül József nádornak |
kellett közbeavatkoznia. Mayerék az országút, a bécsi országút mellé
építették a serfőzdét, valahová a mai Harmincad utca környékére. Jól
számítottak. Jöttek a Dunáról a szomjas hajósok, betértek az országútról
a kiszáradt vándorok.
Milyen sert mértek? Az akkori bajor termékekhez igen hasonlatosat. Mayerék
ugyanis Bajorországból származtak, ott tanulták ki a főzés nemes mesterségét.
Jó sörük lehetett, mert hamarosan megnyitották a többi sörözőjüket is.
Persze, ezek nem voltak előkelő helyek. Hajósok, tutajosok, fakereskedők
cserélték ki információikat, sajátos gondolataikat.
Bekaptak néha? Naponta! Ilyenkor kiabáltak, verekedtek. Botok és tőrök
is előkerültek. Kellett a nyomaték a könnyelmű szavak mellé.
Milyen mennyiségeket ittak? Természetesen komoly mennyiségeket. Akkoriban
még nem jött divatba a francia mértékegység, a liter. Pintben mértek
és pintben gondolkoztak. Pint sörökre hívták meg egymást. Egy pint körülbelül
0,6 liter. De a komoly ember mindjárt dupla pinttel kezdte.
|
És mi volt a legnépszerűbb?
Az úgynevezett Fitzkó. Olcsó, híg, kommersz sör volt. Sokat kellett
belőle meginni, hogy verekedni kezdjen támadni a Kedv.
Hanem aztán megjelent a Petz-féle serfőző (1827). Ez a mai Kinizsi utcában
volt, körülbelül a Központi Zálogház helyén. A Vámházkörút forgalmában
megszomjazókra alapozott. És innen sem volt messze a legfőbb forgalmi
út, a Duna.
1831-ben újabb serfőző-ház épült. Egy Török Ignác nevű polgár próbálkozott
az ilyen típusú vállalkozással. A VIII. kerületben, a mai József utca
(akkor: Szent József utca) és a Salétrom utca sarkán építkezett. Volt
itt kút, malom, hűtőhajó és persze ivószoba, táncterem, kert és nagyon
bölcsen két WC is. (Utóbbiakat retirádának nevezték, ami olasz-francia-spanyol
katonai műszó volt, és visszavonulást jelentett. Később elnémetesedett
változatban reterátnak emlegették; egyes öregek használják még ma is
- nem csak a helyiséget, hanem a kifejezést is...)
Környékbeli mesteremberek, elsősorban asztalosok, ácsok és az Üllői
úti kaszárnya (Maléter laktanya) bakái látogatták. A vállalkozás 1839-re
már meg is bukott. Újabb bérlők jöttek és buktak. A jövedelem mindenesetre
a városé volt, amely a befolyt pénzt iskolaügyekre fordította.
Idővel Kőbánya is fölkerült a sertérképre. De tudnunk kell, hogy ez
nem Dreher Antal leleménye volt.
|
