Szegénység
Napjainkra rendeződni látszik a munkanélküliek helyzete, de lassú folyamat ez. Évszázados sebeket kell begyógyítanunk, ami nem könnyű feladat a jövő nemzedék számára.

Tóka Eszter sorozata

Nincs luxusvillám, luxusautóm, milliók a bankszámlámon. Nyaralóm sincs a francia Riviérán, és nem járok világkörüli utakra.
Szegény lennék?
Él az óvó-védő családom, apám, anyám biztos anyagi és lelki háttérként az életemben, akik szeretnek, ahová hazatérhetek, még akkor is, ha előzőleg rájuk csaptam az ajtót, és közben azt mondtam: soha nem látnak többé. Csodás a testvérem, aki megfelezte velem a csokiját, aki hazavitt az oviból, babázott velem, aki verekedett értem, ha valaki bántott engem.
Akadnak barátaim, akikkel bulizunk, és beszélgetünk az élet nagy kérdéseiről, akiknek mindent elmondhatok, és akik mindent közölhetnek velem. Akikkel együtt sírunk, és nevetünk, együtt növünk fel, együtt szívtuk el az első szál cigit, az első füvet, és együtt nyeltük le az első korty vodkát.
Ott él emlékeimben a többi első: a fiú, aki elsőként ölelt át, a kamasz, akitől az első csókot kaptam, a fiú-férfi, akinek karjaiban először éreztem, hogy nő vagyok, a másik - barát, aki imádott, és akit szerettem, az a társ, aki elzavart, és akit én dobtam el. Létezik a nagy Ő, aki forrón szeret, szenvedéllyel, akivel kiabálok, és suttogok, és a szemébe nézek, megölel, ahogy csak ő teszi, megcsókol, ahogy csak ő csókol, aztán pedig újra és újra az övé leszek, és érzem, mennyire kedvel, és mennyire imádom én.
Nekem csak ennyim van.
Biztosan és büszkén hiszem, nem kevés.