Karácsonyi puncs

Közeledik az óév vége. Emlékezzünk meg egy érdekes, 1848-49-es Kossuthtal kapcsolatos eseményről: a kormányzó és környezete a szolnoki vonatnál, forró punccsal köszöntötte az újesztendőt.

Serif italtörténeti eszmefuttatása

A puncs, ez a hozzánk német közvetítéssel, de Angliából érkezett szeszes ital a XVIII. századtól lett társasági és ünnepi népszerű ital. Vastag falú, hőálló vagy vékonyabb, fémtartóba helyezett üvegpohárban kínálták. A reformkortól készítették a legkülönbözőbb ízekben és a legkülönfélébb alkalmakra. Különösen a szilveszteri, a báli mulatságokon, és a hölgyek összejövetelei alkalmából fogyasztották szívesen. Sok irodalmi alkotásban is olvashatunk róla. Így Jókainál, Mikszáthnál, vagy pl. Vajda Jánosnál: ,,Punccsal, rumos teával készültünk a hosszú útra" vagy Móricznál: ,,Már hordták az inasok körül a friss, forró puncsot" stb. A teából, cukorral, rummal, citrommal és likőrrel készült szeszesitalt néhol tojással is keverték, és különféle fűszerekkel, főleg fahéjjal, szegfűszeggel, szerecsendióval ízesítették. A XIX. századtól minden jobb receptkönyv több, kis variációval elkészíthető puncsleírást közöl. Közülük választottunk Ciffray 1845-ös Magyar szakácskönyve ajánlataiból.
Érdekes megemlítenünk, hogy már a XIX. század végén, jelesül 1889-ben a szakemberek körében ismert Glück-Stadler: Az ínyesmesterség könyvében ismertették, hogy az angolok a hindusztáni, ötöt jelentő pancsa szóból vették az ital nevét. A puncsot ugyanis öt főalkatrészből készítik. Vízből, konyakból vagy rumból, citromból, cukorból és szerecsendióból. Napjaink Pommnen-Matuska: Italok A-tól Z-ig című könyvében is ugyanígy magyarázza a név keletkezését.

A legfrissebb kiadványok egyike, Borbély László: Forró italok című könyve ugyancsak bőséges kínálatot ad a különféle puncsokra. A hajdani cukrászdák, kávéházak és mulatók italai a kardinál, a püspökital, a barbarasz, a nikusz és a bavaroise szinte teljesen eltűntek a kínálatból. A puncs néha még előfordul, ahogyan két rokona, a krampapmpuli és a bólé is. Örülnénk reneszánszuknak!

Puncs közönséges módon

Dörzsölj el négy czitromhéjat két font czukorral. Tedd a czukrot leveses tálba; az eldörzsöltet pedig finom szőrszitára, facsarj bele tizenkét lat czitromlevet, önts reá hat itcze forró vizet, mellyel fél lat thea meg volt forrázva, azután önts hozzá egy butellia jó arakot, tedd a tálat jól befedve jó pártűzre, mikor pedig már fejér tajték kezd a szélén lenni, vedd le a tűzről, s töltsd puncs pohárba.

Legjobb puncs esszenczia

Keverj összve tizenhat lat friss citromlevet, ötvenhat lat jamaicai rumot, és hadd úgy csendesen, negyvennyolcz óráig; azután öntsd le róla, ami megtisztult; az allját pedig szűrd itatós papíroson által: majd olvassz fel egy font finom czukrot egy font vízben, vegyítsd mind összve, ekképp készen van az esszenczia, melyből Thea levével puncsot készíthetsz. Még jobb, ha a czukrot csak akkor teszed hozzá. (Némi magyarázat: az arak rizsből vagy kókuszpálmából erjesztett szesz, ezt később rummal vagy konyakkal helyettesítették. A font 0,56 kilogramm, a lat 17,5 gramm, az icce 0,7 liter.)

Borbély László mai receptje

Hozzávalók személyenként: három centi rum, három centi konyak, egy teáskanál porcukor, kb. két deci forró tej, szerecsendió. Elkészítés: egy két és fél decis csészében vagy bögrében a porcukorral összekeverjük a konyakot és a rumot, majd felöntjük forró tejjel. Újra, alaposan összekeverjük, és a tetejére szerecsendiót reszelünk. Újabban terjedőben vannak az úgynevezett Jäger-teák, amelyek azonban nem pótolják a puncsot.