- Voltaképpen minek vallja magát?
- Kereső embernek. Amikor hazajöttem Amerikából, úgy éreztem, eléggé felkészült vagyok ahhoz, hogy jazzlemezeken énekeljek. A kiadók azonban sorra elzárkóztak az ötlet elől, mert azt mondták, a jazz piacképtelen, eladhatatlan. Először azt javasolták, készítsek pop albumot.

A' la Bamba exkluzív interjú

- Ez akkor még nagyon idegen lett volna öntől?
- Nem, vállalható kompromisszumnak éreztem, megkerestem tehát két kedves, régi ismerősömet, Szakcsi Lakatos Bélát és Lerch Istvánt, és összegyűjtöttem tőlük néhány dalt. De ez sem felelt meg.

- Miért?
- A kiadónál, ahol akkoriban próbálkoztam, azt mondták, túl igényes. És javaslatot tettek: egy készülő új albumon rap-elhetek.

- Gondolom, itt ment el a hajó...
- Igen, ezt már annyira megalázónak éreztem, hogy úgy döntöttem: magánkiadásban jelentetem meg magam. Jazz klasszikusokból állítottam össze egy anyagot, 1994-ben jelent meg, az lett a címe, hogy Quiet Motion.

- Szégyenlem magam, de még csak nem is hallottam róla.
- Érdekes módon itthon nem volt sikere, de annál nagyobb nemzetközi visszhangra talált. Amerikában rengeteget játszották, életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor egy Los Angelesben élő barátnőm azzal hívott fel egy hajnalban, hogy épp akkor hallott az ottani vezető rádióadóban. Azt is hallottam, hogy egy New York-i jazz adó műsorában többször leadták a teljes anyagot. Olaszországból is bíztató visszajelzések érkeztek, úgyhogy egyértelműen úgy tűnt, hogy az itthoni hűvös fogadtatás ellenére érdemes a dolgot folytatnom.

- Vajon mi lehetett az oka a hazai csöndnek?
- Igazság szerint nem volt pénzem reklámra, az összeg, amit a szponzoraimtól kaptam, épp csak a stúdiómunkálatokra és a gyártásra volt elegendő.

- S mi lett a folytatás?
- Úgy gondoltam, New Yorkban találok választ erre a kérdésre, ezért ismét hosszabb időt töltöttem ott. Meg is találtam a feleletet, és elhatároztam, hogy pop albumot készítek, amerikai producerrel és amerikai hangmérnökkel.

- Erről a tervéről már tudom, hogy sikerült.
- Az első lemezem, egy véletlen folytán, de nagy szerencsémre elkerült John Reganhez, az ismert amerikai zenész-producerhez, aki olyan művészekkel dolgozott, mint Mick Jagger vagy David Bowie. Úgy döntött, hogy Jay Goldberg hangmérnökkel Magyarországra jön, és vállalkozik a lemez elkészítésére. Mégpedig angol és magyar nyelvű változatban is. Rendkívül igényes munkát szerettem volna, és annak az egy hónapnak minden percét, amíg a lemez készült ki akartam használni. Ráadásul a magyar változat dalszövegeit is nekem kellett megírnom. Ez lett a Változó kék.

- Elégedett a végeredménnyel?
- Ennél kevesebbel nem értem volna be. És kellemes meglepetés, hogy tavaly, Karácsony előtt a magyar nyelvű változat második kiadása is megjelent.

- Tehát itthon is sikeres.
- Igen, úgy tűnik, formálódik egy réteg, amelyik még ilyen nyomott lemezpiaci helyzetben is vevő a munkámra. Kialakul lassan a közönségem, amely velem tart.