Vitray
Tamás:
McEnroe,
a kvízmester
Sorozat
a szerző önéletrajzi írásaiból
Hivatalból kellett külhonba utaznom nemrégiben.
Az egyik napon a szokottnál korábban végeztem, de mert már reggel
hatkor buszon ültem, kissé fáradt voltam, nem mentem sehová, inkább
tévét néztem.
Vetélkedő. Na, nézzük, mi napjaink korszerű játéka? Azt tudom,
hogy a tendencia a ,,Leggyengébb láncszem" típusú, kissé
sokkolóan kemény hangvétel. Rideg, szikár, gyors tempójú játék.
Semmi humánum, semmi kultúra, semmi nyafogás, semmi derű.
A játékvezető ismerősnek tűnt, ám nem tudtam elhelyezni, hol láttam
én ezt az arcot. De tudtam, hogy ismerem. Méghozzá jól. Hát, a
műsor végéig sem jöttem rá, csak már a vége főcímből, de Önöknek
elárulom: John McEnroe volt, a közelmúlt fantasztikus teniszcsillaga.
Hát, akkor nézzük a játékot!
A játékos egy süllyesztőből indul. Ott ültetik be egy fogorvosi
székfélébe, és (mint később kiderül) csatolnak rá pulzusszámlálót.
Amikor a süllyesztőből a stúdiószintre emelik, döbbenten látom,
hogy lángok veszik körül. Mint Brünhilde köré Wotan a fermán mitológiában,
tűzkoszorút fon köré a bölcs berendezés. Ha jól emlékszem, hét
kérdésre kell megfelelnie, ezzel kettőszázötvenezer dollárt nyerhet.
A kérdések három-négy alternatívát adnak, ebből kell a helyes
választ megtalálnia. Ám adva van egy bizonyos pulzusszám, amit
nem léphet túl. Kijelzőn látom a pulzusszámát, látom, hogy változik
izgalmában, ha nyer, izgalmában, ha a kérdés nincs ínyére, ha
kétségbe esik, hogy vállalja-e a következő kérdést, vagy kiszálljon.
Ha a megszabott pulzusszámot átlépi, nem válaszolhat, és egy idő
után kieshet.
|
|
Addig is másodpercenként száz dollárt levon a gép a már megnyert
összegből. És mindez még nem elég, legalább két ízben horror-epizód
ijeszti. Mondjuk olyan, hogy egy élő kígyót eresztenek le fentről
az orra elé, és az ott tekereg centiméterekre az arcától.
Szóval, mindent megtesznek, hogy felugorjon a pulzusszáma. Tetejébe
a játékos egy közeli hozzátartozóját is beteszik a kép sarkába,
amint az hangosan nyugtatgatja a játékost, nehogy elnémítsa a
magas pulzusszám.
Összegzem: lekötözve, lángnyelvekkel melegítve, hatalmas összeg
megnyerésének reményében, ,,kígyóval-békával" ijesztgetve
(a hozzátartozója is idegesíti, szerintem az a legjobban), kell
a játékosnak megőriznie nyugalmát. Láttam egy hölgyet, aki eljutott
százhúszezer dollárig, ám a következő kérdésen elakadt, mert pulzusa
úgy felugrott, hogy nem válaszolhatott. Míg várták, hogy lejjebb
menjen, lejárt az erre szánt idő, és ő kiesett. Azon csodálkoztam,
hogy nem kapott ott, rögtön infarktust.
Ez tehát a játék. Jelzem, McEnroe igen kellemesen jól vezeti.
Azért annyit megkérdezek, így ,,szónokilag": Tessék mondani,
normálisak ezek?
A tanács munkája
Most már szinte városiasak nálunk az igények. Például a szórakozásban
a legnépszerűbb fővárosi művészek helyben adott műsoros estjei.
Részlet
a Görcsöny című kiadvány 1973 augusztusi számából
A község vezetőinek arra kell törekedniük, hogy ezeket az igényeket
kielégítsék. A tanács vezetői tehát felmérték a lehetőségeket.
Elsősorban a rendelkezésre álló pénzt. Ez a pénz azonban lényegesen,
kevesebb, mint amennyit a lakosság által elvárt fejlesztések kívánnak.
|
|
|
A'
la Bamba
...azaz nagyon bambán, sőt, divatos szóval élve pöszén néztem a minap,
amikor a távfűtött lakásokban élők fölemelték szavukat, hogy hú ha,
meg irgum-burgum facipő, meg nincs esélyegyenlőség, mert a gázfűtés
olcsóbb, mint a távfűtés. Na, itt el is akadtam, akár ha egy sort se
írt volna másik újdondász, kiürült az újság, én pedig megpróbáltam értelmezni
az előttem ugráló sorokat.
Drágább bizony, mondogatja a távfűtött, sőt, egy, a cikkhez csatolt
fotón számlákat is lobogtat, ennyi meg ennyi négyzetméter, ennyi meg
ennyi légköbméter, ennyi meg ennyi fok Celsius, hiába hogy itten ez
a kettő ugyanannyi, a vége nem ugyanannyi, drágább a távfűtés, mint
a gáz, nincs mese, vérforraló, és még ő fogja magát vissza, hogy nehogy
csúnyább jelzőt mondjon.
Ennyire fortyogni talán mégsem kéne. Tudniillik hogy is ment ez a dolog?
A fortyogó beköltözött a panelházba, radiátorok a helyükön, a meleg
meg ugye, jön. És hogy volt ez nálunk? Kihívtuk a gáztervezőt, megkérte
az árát alaposan, harc a helybéli építésszel, egyszer még a protkója
is kiesett, úgy ordított, leágazás a gázvezetékről, bekötés, ház becsövezése,
radiátorok megvásárlása, kazán beszerzése, kémény béléscsövezése, mindez
együtt kevés híján egymillió.
Kiépítettük a gázt, sok pénzért, éppen azért, hogy olcsóbban fűthessünk.
Hogy egyszer majd megtérüljön. Erre most számon kérik rajtunk az esélyegyenlőséget.
Mintha a szőlősgazdán kérné valaki számon, hogy az egész éves munka,
a fejtrágyázás, a metszés, a kacsozás, hat permetezés után, miért olcsóbb
neki a szőlő kilója, mint nekem, aki a boltban veszem. Azért, kicsi
szív! Majd egyszer elmagyarázom, hogy miért.
Anton Szvick
|