Az
utolsó kapaszkodó
Minden ember életében legalább egyszer eljön az a pont, amikor úgy
érzi: nem bírja tovább. A napi robot, a társadalom közömbössége, a próbálkozás,
hogy felszínen tartsuk magunkat, mindez együtt kimerítik az emberek
tartalékait. Nem vagyunk robotok, mégis sokszor úgy tűnik, mintha érzelmek
nélküli bábok lennénk.
Pohnert Diána
írása
Gyerekkoromban volt egy ,,játékunk". Igazából tudtuk már akkor
is jól, hogy mivel játszunk: az életünkkel. A barátnőmmel ,,bátorságpróbának"
hívtuk. Volt egy nagydomb közvetlenül a főút mellett. A tetejére másztunk,
és ahogy csak tudtunk, elkezdtünk futni az út felé. Lefelé már nem tudtunk
volna megállni, ha akartunk volna sem. Ez a domb egy kanyar után volt,
tehát, ha jött autó, mi nem láthattuk. Azt hiszem, az összes szerencsénket
eljátszottuk akkor. Évekkel később, ha úgy éreztem, nem bírom tovább,
arra a helyre gondoltam. Elképzeltem, hogy futok le a dombról, és tudom,
hogy ezek életem utolsó önfeledt percei. A szél a hajamba kap, és én
tudom, hogy lent a felszabadulás vár, a végtelen nyugalom. Persze, soha
nem tettem meg, valahogy mindig sikerült felszínre kerülnöm.
Egy nap csöngött a telefonom, a barátnőm volt az, akivel a bátorságpróbát
játszottam. Sírt. Tízéves kapcsolatát rúgta fel a vőlegénye egyik pillanatról
a másikra, megszűnt a munkahelye, vakvágányra jutott az élete. Hívtam,
jöjjön át beszélgetni, de azt felelte, nincs semmi baj, most igazán
bátor lesz, szembe száll a sorsával. Nem értettem meg az üzenetet.
Másnap kaptam a hírt: öngyilkos lett a dombunknál. Eljátszottuk a szerencsénket.
Jött az autó. Egy kamion volt.
|
|
| 
A maguk csigapástétoma valóban csigából készül?
- Nézze, elárulom, hogy teszünk bele disznót is.
- Mennyit?
- Fele-fele: egy csiga, egy disznó.
Fehér
Dezső rovata
Vendég a pincérhez:
- Választhat, borravalót adjak, vagy tegezhet.
- Adjál borravalót!
Kemény kiflit kap a gyerek a boltban.
- Elnézést, mai kifli nincs?
- Az csak holnap lesz!
A' la Bamba
A görcsönyi Bamba Club községi lapja. Megjelenik kéthavonta.
Szerkeszti:
dr. Seregélyesi János (Firkák a söralátéten),
Varga Csabáné (Anyakönyvi hírek),
továbbá a Bamba Club Alkotóközössége:
Besenyei Géza (felelős kiadó),
Fehér Dezső (Bamba vigyor, Fotórovat),
Kelemen György (főszerkesztő),
Kurt Bauer, Kutas György, Latin József, dr. Mayer Ferenc,
Molnár János, Horváth Tibor,
Pohnert János (Recipe),
Pusch János (Kertrovat) valamint
Sz.Koncz István.
Prepress hardware: Bertalan Tamás.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Diána Kávézó, Görcsöny, Ifjúság útja 23. Telefon: 72/372-528.
e-mail: bambaclub@mailbox.hu
Sokszorosítás:
Digitprint Gyorsnyomda,
7624 Pécs, Rókusalja u. 19.
A lap díjtalan, megjelenését a Közösségfejlesztők Egyesülete
és a Digitprint Gyorsnyomda támogatja.
Internet, archívum: www.gorcsony.hu
|
|
|
Két ember beszélget:
- Nálunk a portás rajtakapott egy menedzsert, amikor árut akart
kilopni az üzemünkből. Azonnal elbocsátották. Szörnyű!
- Nagyon rendben van így. A vétkeseket szigorúan meg kell büntetni!
- Igen, de most nincs portásunk!
Piacon.
- Egy almát kérek!
- Kettő lett, maradhat?
Sztálin meglátogat egy tanyán élő családot, ahol
hat gyerek van.
- Ugye, Ivan Ivanovics, mind a hat gyerek jó kommunista? - kérdi
Sztálin.
- Igen, Sztálin elvtárs, kivéve a kis Szását! Ő már tud olvasni.
A vevő a használtautó-telepen egy öregecske kocsit
nézeget.
- Riasztó van benne? - kérdezi. Mire a kereskedő:
- Igen, a műszaki állapota.
Ők mondták...
Isten ott van az égben - a világ rendben van.
(R. Browning)
FeDő gyűjtése
Képzeld el, amit kívánsz, kívánd, amit elképzelsz,
teremtsd meg, amit kívánsz.
(G. B. Shaw)
Ha a királyok építkeznek, van dolguk a kubikosoknak.
(Schiller)
Nem vagy Herkules, hogy mások hibáit mind kiirthatnád.
Irtsd hát ki a magadéit!
(Epiktetos)
Lerövidítettem az összes vezetéket a lakásban,
hogy spóroljak az árammal.
(Gracie Allen színművésznő
a takarékosságról)
Hogy szeretem-e az embereket? Kérdezd meg az erdészt,
hogy sokat jelentenek-e neki a fák? Azt is elfogadom, hogy engem,
mint egy külön fát, külön dédelgetnek. Mert elég régi darab vagyok,
de talán még érdekes. Szeretem az embereket, persze. A zenész olyan,
hogy talán több a lelke, mint száz luftballon.
(Demjén Ferenc)
|
|
