(Mottó: Soha ne ismerd be szabálysértés elkövetését a helyszínen !)

Bamba tanácsok -
bamba közlekedőknek
Az alkohol

Ugyebár öl, butít... gyomorba dönt. Az alapszabály: soha ne igyunk szeszes italt vezetés előtt. Persze erős alkoholos befolyásoltság alatt álló polgárnak a hazasétálás is veszélyes üzem. Tudjuk azonban, hogy vannak kivételes esetek is. Például: az adott helyzetben vaskos udvariatlanság vagy durva sértés lenne visszautasítani a meghívást, vagy családtagunkat hirtelen az orvosi ügyeletre kell sofirozni, de nem találunk pótpilótát... stb.
Azt mindenki el tudja dönteni, meddig reakcióképes. Ha már annyira ,,hótmák" valaki, hogy ez a döntése téves, a környezete feladata megakadályozni, hogy volán mögé üljön.
Nos, ha menni kell, hát menni kell, tartja a mondás. Mik hát a lehetséges teendők?
- Cukorfogyasztás. Együnk meg két-három kanállal: villámgyorsan lebontja az alkoholt.
- A mentolos cukorkákat még vezetés előtt szopogassuk el. Ha megállít a járőr, soha ne rágózzunk vagy rágcsáljunk pl. savanyú cukrot, mert az eleve gyanús.
- Ha szondát kell fújnunk, tegyük meg, de ragaszkodjunk a vérvételhez is, ha a szonda a cukorevés után mégis elszíneződne. (Kevés szeszt a szonda nem mutat ki, a vér- vizsgálat még kevésbé.)
Ha valami mégis balul ütne ki, és feljelentenének, védekezzünk. Ne adjuk le a vezetői engedélyt első felszólításra, hanem fellebbezzünk. Szedjük össze a mentő körülményeket és kérjünk orvosi igazolást mondjuk arról, hogy a családban életmentő létszükséglet lehet az autó. Hivatkozzunk arra is, hogy a megélhetésünk is veszélybe kerülhet a jogsi bevonásával. Ha kell, mutassunk hajlandóságot inkább több szabálysértési bírság

megfizetésére (vigyázat, csak az első fokú szabálysértési határozat megfellebbezésekor!) Sok szerencsét mindenkinek !
Ha sorozatunk tetszik, folytatjuk. Következő témánk: Tippek a helyszíni bírság alóli kibúvásra.

- b -r- t -

Az ítélet
Pohnert Diána beszámolója

Belépek az épületbe. Mindenhonnan halára vált tekintetek merednek rám. Remegő kezek, verejtékező arcok, idegesen dadogó szavak. Mire fölérek az emeletre, idegbeteggé válok én is. Halálos csend, idegesen korgó gyomrok, csokipapírok mindenütt. Ekkor hirtelen felharsan a nevetés. A meggondolatlan emberre jeges tekintetek merednek. Ettől visszavonul és gyászos maszkot vesz fel. Hirtelen kivágódik az ajtó, és egy szörny lép ki rajta. Egyenesen rám néz, és behív. Ahogy elindulok, a lábaim mintha ólomból lennének, a tenyerem izzad, a torkomat meg mintha összeszorítaná valami. Úgy érzem, egy szót sem tudok kinyögni. Remegve olvasom a apaírt, amit a szörny tesz elém. Hirtelen, mintha üres lenne a fejem. Leülök a szörnnyel szemben, rámeredek, és megpróbálok a fejébe látni. Majd lassan, akadozva el kezdek beszélni. Mikor befejezem, lehajtom a fejem, és várom az ítéletet. Az ítélet: már csak egy év börtön. Ekkor a mosoly feltartóztathatatlanul terjed szét az arcomon. Igen, igen, igen! Ujjong a szívem! Levizsgáztam!