Igen ám, de kiderült: ilyesmihez csak hozzátartozónak
van joga. Hozzátartozókról azonban a polgármester sem tud. Illetve valahol
Komlón lakik a már emlegetett lány, de ki tudná, vajon a saját nevén,
vagy az asszonynevén-e? Meg aztán: azóta az örökösödési ügy óta amúgy
sincs is köztük kapcsolat. Végül a rendőrségen elfogadták, hogy a jegyzőnő
bejelentést tesz: eltűnt a falu szegénye. Opova Ferenc neve fölkerült
hát arra a végeláthatatlan listára, amelyiken az ismeretlen helyen tartózkodók
szerepelnek, és amelyiken olyan nehéz megtalálni akár csak egy nevet
is.
- Volt ott egy kaposvári asszony - fűzi tovább történetét Opi -, de
ő már teljesen tönkrement idegileg. Másfél éve még a házat sem hagyhatta
el, és időnként, jó alaposan megverték. Én is csak egyszer-kétszer láttam,
amikor a házban akadt dolgom. Egyébként alig lehetett vele beszélni,
mert mindentől borzasztóan megijedt.
- Gondoltam, ha másért nem, talán a nyugdíjáért majd csak hazajön, akárhol
van is - mutatja a rövid utat a posta és a polgármesteri hivatal között
Grünwald Géza. - Megkértem a postamesternőt, ha Opi jelentkezik, azonnal
értesítsen.
- Az volt a szerencsém - magyarázza Opova Ferenc -, hogy elfogyott a
pénzük. El akarták adni az egyik kancát. Háromszázötvenezer forintot
kértek érte. Kétszázötvenet még csak megért volna, de kérdem én, ki
ad egy kancáért, egy olyan kancáért háromszázötvenet? Senki. Úgyhogy
a nyakukon maradt, és nem tudtak pénzhez jutni. Megkérdezték, mennyi
a rokkantnyugdíjam, mondtam, hogy tízezerhatszáz. Az elég lesz, mondták,
megint beraktak a sárga Zsiguliba, és irány Görcsöny. Bemehettem a postára,
ők pedig ott vártak a bejárat előtt. De hamar kiderült, hogy csak másnap
reggel vehetem föl az összeget.
|
- A postamesternő mindenről beszámolt, én pedig úgy gondoltam, helyesebb,
ha a hivatalban intézzük el a dolgot. Áthozattam tehát a pénzt hozzánk
- meséli Grünwald Géza. - Másnap megint megjelent a posta előtt a sárga
autó, majd egész a hivatalig jött a - most már így mondom - fogoly mögött
lépésben. Ott aztán megállt, Opi bejött, én kifaggattam, majd kihívtam
a rendőröket. A pécsi négyes rendőrőrssel nagyon jó a kapcsolat, hamar
jönnek, ha szólunk nekik, úgyhogy itt voltak egy-kettőre, és lefogták
a két jómadarat. Persze, Opovát is bevitték kihallgatásra, de délután
már kinn álldogált a sarkon megint.
A helybéli kávézó csöndes. Újabban nincs se tévé, se magnó: a tulaj
nem győzte fizetni a januárban megemelt jogdíjakat. Amúgy is hóvégi
a forgalom, alig néhányan kortyolgatják a délelőtti feketéjüket, meg
a betevő felest. A szomszéd most jött éppen, bömbölteti az autóban a
rádiót. Odabenn a még mindig riadt Opi meséli történetét, idekinn viszont
már valamelyik kereskedelmi adó üvölt:
- Hová tűnt Demon Hill? Hová tűnt Demon Hill?
|
Téli Költemény
Szeidlné Zsoldos Éva verse
A téli napsütésben megláttalak én
S szívemben azóta a szerelem lángja ég.
Azt mondtad, szeretsz, míg élsz
Örökre hűséget esküdtél.
S mégis: oly hamar elmentél.
Azt mondtad, nem hagysz el soha már
Mindig csak reám vársz.
Azt mondtad: velem az élet édes,
Napsugaras és fényes.
Ha velem vagy, magad a fellegekben érzed.
Aztán pár hónap, s elszállt a boldogság
Már nem égett többé szemedben a láng
Azt mondtad: ne haragudj, kérlek,
Szép volt, de már elmúlt végleg
De megőrzőm emléked, míg élek.
|