Késő
Szeidlné Zsoldos Éva verse

Oly régóta várom azt a boldog percet Mikor szólítasz mar végre, kedvesem Százszor elképzeltem, mit mondasz nekem
S én szavaidra majd mit felelek.
S mikor azt hittem, hatalmad már nincs felettem,
Mikor jött el a várva várt perc, szerelmem
Rám néztél, szemed csillogott a szerelemtől
S éreztem, sohasem szabadulok e bűnös szenvedélytől
Lágy, kedves hangon szóltál hozzám,
S én csak álltam szemlesütve, gyáván Hiába terveztem, mit mondok majd neked,
Miért nem jutott eszembe semmi sem.
Csak álltam némán, s mindenem reszketett
S szívem azt dobogta: még mindig szeretlek
És mégis valami azt súgta: légy kemény, mint a kő
S én csak annyit mondtam: sajnálom, de késő

A karácsonyi asztal ínycsiklandozó fogása lehet ez a kissé munkaigényes, de távolról sem túl bonyolult csemege.
Előkészítjük az aszalt szilvát: a szemeket kimagozzuk, a felhasználás előtt legalább két nappal tálba vagy üvegedénybe rendezzük, majd vörösbor és kevéske rum keverékébe áztatjuk. (Vigyázat! Nehogy szűkülő szájú üveget használjunk, mén a szilva bedagad, és keserves lesz kiszedni!)
Szép, kerekre kanyarított pulykamell-fiiét választunk, felszúrjuk, és üregébe betöltjük az előzőek szerint előkészített, majd lecsöpögtetett gyümölcsöt Kézügyességünk függvényében hústűvel zárjuk az üreget, vagy sonkakötözést alkalmazunk, és az egészet forró zsírban vagy olajban megkapatjuk.
Ha már gyönyörű, barna, kivesszük a húst, és a visszamaradó zsiradékot vékonyra karikázott sárgarépával valamint paradicsompürével dúsítjuk, vörösborral lazítjuk. Az így nyert, híg szószba visszahelyezzük a pulykamellet, és nagyon lassú tűzön puhára pároljuk. Az elfövő levet nem pótoljuk!
Amikor szinte zsírjára sül vissza, kivesszük az indiánkakas mellét, Ízlésesen fölszeleteljük, tálalóedénybe rendezzük, melegen tartjuk. Közben befejezzük a mártást: a hús után visszamaradó, sűrű levet ismét kevéske vörösborral engedjük fel, áfonyadzsemmel bolondítjuk, összerottyantjuk. Az egészet leszűrjük, és ráöntjük a húsra. Burgonyaropogóssal kínáljuk.
Az ünnepi asztalról elmaradhatatlan az aperitif. Magam Magyarország nemzeti italát, a Zwack Unicumot javaslom. Férfiszemélyek - asszonyaik ünnepi, elnéző mosolya mellett - egy-egy szivarral búcsúztathatják a Szentestét.

Csak hitelesen
Csille Zsolt verse

Jött az ember, és elolvasta
Majd a szövegem a kezembe nyomta
Azt mondta, hogy mi lenne, ha
Az egészet háttal állva
Mondanám el az embereknek
Jobbat tenne a beszédemnek
Fel is leplem a szószékre
A hátam volt a tömeg fele
Mindenki csak nézett és hallgatott
A végén elismerően bólogatott
Az emberek nem buták, mindent nem vesznek be
Egy miniszterelnök mégse hazudjon a népe szemébe

Az ilyenkor szokásos égetésnél hasznosabb és természetesebb módszer a komposztálás. A végtermék szenestrágya-értékű tápanyag.
Egy négyzetméteres, egy méter magas tárolóra van szükségünk, amely deszkából és falécekből készülhet - leginkább túlméretezett gyümölcsösládára emlékeztet. A levágott fű, a lemetszett gallyak, lehullott levelek, virágzás előtti gyomok mellett fontos, hogy itt legyen a végállomása a konyhai zöldhulladéknak (a zöldségleveleknek, gyümölcshéjaknak, növényi eredetű ételmaradékoknak) is. Az elhervadt vágott virág, a kávé- és zacc, a tojáshéj, a toll, a szőr, a gyapjú, a pamutszövet,

a lenvászon-maradék ugyancsak idekerül. A lebomlást segítendő és a megfelelő szén-nitrogén arányt kialakítandó a rétegeket nitrogén műtrágyával szórjuk. (Egy köbméter hulladékhoz egy kilogramm elegendő.) Ügyeljünk rá, hogy a tároló tartalma mindig nedves legyen, ezért száraz időben néha locsoljuk meg. Az időjárástól függően három-négy hónap után talajjavításra alkalmas, friss komposztot nyerünk, de az érett komposztra sem kell hat-nyolc hónapnál többet várnunk. Utóbbi morzsalékos, humuszban gazdag, sötétbarna színű. Trágyázáshoz, fák telepítésekor ültetőgödörbe helyezve, balkonládákban használjuk.