Szobor Görcsönyben?
Megint nagy fába vágjuk a fejszénket: clubunk, a Görcsönyi Bamba
Club kezdeményezésére a Pelikán lakótelep egyik hangulatos kis
terén - néhány hónap múlva - reméljük, szobor áll. Mégpedig méltóan
hozzáigazított környezetben.
De talán menjünk egy kicsit vissza a történetben! Kis társaságunkat
hosszabb ideje foglalkoztatja a gondolat, hogy vajon miért nincs
községünkben szabadtéri alkotás? Tavaly nyáron már-már úgy tűnt,
hogy sikerül lépéseket tennünk e helyzet föloldása érdekében,
ám az általunk kiszemelt Életfa alkotója, Makovecz Imre nem járult
hozzá, hogy szellemi termékét itt állítsuk föl. (Az Iparművészeti
Múzeumba került egyébként, Budapestre.) Az esettel foglalkozott
lapunk, de még a napi sajtó is. A dolgot mindenesetre nem adtuk
föl. Az is hamar kiderült ugyanakkor, hogy az a pályázati rendszer,
amelynek keretében települések köztéri alkotásokhoz juthatnak,
nem Clubunk, de még csak nem is Önkormányzatunk pénztárcájához
szabott: kétmillió forint önerőt nem tudtunk fölmutatni.
Váratlan helyről érkezett végül a segítség. A Baranya Megyei Alkotótelepek
Kht. ügyvezető igazgatója, Pál Zoltán (maga is elsőrangú szobrászművész
egyébként), fölajánlotta, hogy egy, a Kht. tulajdonában lévő,
a Villányi Szoborparkban őrzött Radulescu alkotást megőrzésre
kihelyez hozzánk.
Azért nekünk is maradt föladatunk bőven: szponzorok segítségével
gondoskodni a hat tonnás szobor föl- és ledaruzásáról (Magyar-Svájci
Autódarus Kft., Pécs), hazaszállításáról (Neolit Kft., Pécs),
az alaphoz szükséges 50x50x5 cm-es kb. 100 ezer forint értékű
horvát márványlap megvásárlásáról (Plan Mérnöki Iroda, Győr).
Természetesen a helyszín kialakításához további segítségre van
szükségünk. Kérjük Kedves Olvasóinkat, ha tudnak, munkájukkal,
más egyébbel segítsenek nekünk. Támogatóink nevét a szobor mellett
fölállított réztáblán tüntetjük föl. Az avatás időpontját pedig
majd kitaláljuk.
|
Mit csinál a kincstár?
Az államkincstár területi igazgatója volt a Bamba Club
áprilisi ülésének vendége. Lévai Józseftől szerettük volna megtudni:
mi is az általa képviselt szervezet föladata pontosan.
A'
la Bamba információ
Mint kiderült, az állami költségvetés intézményeinek számláit
ők vezetik, és szigorúan ellenőrzik a gazdálkodást. Hozzájuk tartozik
például a Vám- és Pénzügyőrség, az APEH, a Rendőrség, a Tűzoltóság,
de az Orvostudományi Egyetem is. Az igazgató hangsúlyozta, hogy
a közpénzek gyanús mozgásainak sikerült gátat szabni, ezzel együtt
néha láthatók visszaélésekre utaló kísérletek. Ilyenkor a kegyetlenséggel
határos szigorúsággal járnak el.
Ellenőrzik a pályázatokra (Széchenyi-terv, PHARE etc.) érkező
munkákat, kontrollálják az összegek kifizetését, fölhasználását.
A magunk fajta kistelepülésekkel segítőkészek: ha látják a nemes
célt, és a készséget a szükséges feltételek megteremtésére, akkor
azok kialakításához jó tanáccsal szolgálnak. Foglalkoznak állampapírok
értékesítésével, amely jóval kisebb kockázatú, mint a bankban
elhelyezett pénz, vagy a hazánkban, sajnos, egyre gyöngülő hozamú
tőzsde. Figyelemmel kísérik a Területfejlesztési Tanácsok munkáját,
és szakembergárdájukkal azon vannak, hogy támogatni tudják e tanácsok
felelős döntéseit, csökkenteni illetve kizárni az esetlegességeket.
Lapunk kérdésére válaszolva Lévai József szükségesnek és fontosnak
nevezte az Országimázs Központ működését. Véleménye szerint hazánk
külföldi megítélése legalábbis kétséges, értékeink védelme elég
esetleges. Föl kell tudnunk mutatni a hungarikumokat más országok
felé, és meg kell őriznünk értékeinket a magunk számára is. E
folyamatnak része lehet a csabai kolbászfesztivál, azon a miniszterelnök
szereplése, és ennek rögzítése az utókor számára.
|
|
A'
la Bamba
...vagyis éppen hogy nem, nagyon is a' la élénk dunnyog egy szúnyog
az éjszakában. Éjfél van, vagy inkább már hajnal. Ez a szúnyog meg csak
dunnyog.
- Ne dunnyogj! - próbálom jobb belátásra bírni szép szóval, barátságosan.
De nem vesz komolyan. Nem tudja, hogy van elektromos szúnyogriasztóm,
és ha kell, villamosan űzöm odébb. Nem tudja, így hát dunnyog.
- Ne dunnyogj, te, mert előveszem a kütyüt! - ez már nem a vasárnapi
hangomon szól. Csak ne kéne kimásznom, meg azt sem tudom, hova tehette
el a készüléket az asszony. De ez csak dunnyog.
Fölkelek, kotorászom a szekrényben, de nincs meg a riasztó. Pedig tavaly
még itt volt. Miért kell mindent így elrakni folyton? Végre megtalálom,
de nincs benne betét. Azonnal megőrülök! Hova a fenébe tehette el azt
a betétet?
Kotorászom újra, a szúnyog, mintha érezné, hogy jól áll, odaszáll, és
dunnyog.
- Dunnyogsz, az anyád...!
Végre találok betétet, bedugom a készüléket, semmi. Biztos kiszáradt
tavaly óta a betét. Ez meg csak itt dunnyog. És csíp. Megcsípi az ujjaim
közét. Viszket. Megkeresem az Irixet. Lejárt a szavatossága. Mindegy,
viszket, be kell fújni. De nincs meg a szórófej. Sebaj, majd benyomom
a csövecskét egy késsel, csak kijön néhány csepp! Aztán villany föl,
és leszámolok ezzel a szúnyoggal!
Piszkálgatom a késsel a palackot, a kés megcsúszik, elvágom a kezem.
Ó, jaj! Nem bírom a vért! Kiszédülök a nyitott szobaablakon, és halálra
zúzom magam az udvaron.
Legközelebb más módszert kell választanom.
|