Oldalak: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

A'la Bamba lapszámok

A'la Bamba 2001. június 4. oldal

A bor pünkösdkor
Pünkösd vasárnapján jó, ha az ember a szebb dolgokat közelíti meg. Kora délután már Tiffán Imre pincéjénél egy decit híres roséjából megfigyelés alá vontam. Az illatok és ízek olyan szépségeket hordoztak, amire, őszintén szólva, számítottam is. A terasz hűvöséből csendesen szemléltem a szemközti dombot. Pillantásom csak azért vontam el, mert svártli került az asztalra, és ilyenkor ellenállni ostobaság.

LéJó villányi emlékei

Akkor is ennek remek receptjén járt az eszem, amikor a Vieland tábla már azt jelezte, a Bortrezor bizony elkerülhetetlen kalandosabb lelkületű férfinépnek. A szépen terített asztalnál egyet szusszantottam, mert rám fért. A pince hőmérsékletét nagyon szeretem. A padon hátradőlve, lábaimat kinyújtva, még nem is azonosítottam minden ismerőst, már a rizling fényesen, ragyogva fordult meg a pohár öblében. Nem vártam sok bíztatást, hogy a finom illat nyomán legurítsam az egészet, mint egy rendes szomjúhozó tehetné. Kicsit megnyugodott lélekkel tudtam körbetekinteni. Benkő Dániel lantozott. Nagyon szépen, mondhatni, ha nekem szabad az ő játékát illetni. Minden zeneszó után egy bort ajánlott a következő zeneszóhoz. Tette ezt olyan hozzáértéssel és kedvességgel, még bizony a zene is szebbnek tűnt általa. A dicséret illett a borhoz, pedig mindenik cseppjét sokszor élveztem eleddig. Mégis jó volt hallani, mások is szépen vélekednek mindarról, ami oly kedves. Kiszólítottak, és megtudtam, tagja lettem a Borvitézek Körének. Ti, barátaim, tudjátok meg, hogy meghatódtam. Ráadásul Polgár Zoltán barátom ennek okán temetés alá vont egy nyolcvanhármas palackot, chardonnay beltartalommal, és szinte hihetetlen módon a bor minősége tetőfokán állt éppen.
Méltatlan vagyok bármit is leírni erről a nedűről. Nincs szavam hozzá. Kérem az Istent arra, mindnőtöket hozza össze egy ilyen alkalommal. Titeket és a bort.

Vendégünk volt: Breitenbrunn

Körülbelül ötvenfős csapatot küldött jobb megismerésünkre hozzánk németországi testvérfalunk, Breitenbrunn. Látogatásuk főbb eseményeit foglalja össze alábbi írásunk.

Sz.Koncz István beszámolója

Mesélő hajlamú ember nem kezdheti másképp a tudósítást, minthogy az étkek és mulatságok nagyszerűségét méltatja. A kulináris élmények pazar fölvonulása számomra ott kezdődött, amikor Schubert János egy nagy, kék szatyorral megjelent Kajdon Tibi barátom szőlejében. A szatyor felől pompás illatok szálltak. Szükség is volt az orr e nemes vigaszára, hiszen egy-két pohárkával eddigre legördítettünk már Tibi remek vörös cuviee borából, és bizony az éhség első jelei megmutatkoztak német barátainkon is.

Időközben befutott Tóth Gyula, ugyancsak remek bort hozott, így hát valóban hiányzott némi harapnivaló az asztalról. Schubert Jani szatyrának beltartalma azonban minden várakozást fölülmúlt. De itt most egy kis kitérőre van szükség.
Véleményem szerint ugyanis a töpörtyű az egyik legnehezebb műfaja a disznóvágásnak. Tilos kiszárítani, ugyanakkor az is nagy átok, ha nincs kellően kipréselve belőle a zsiradék.

Jól esik fölfedezni benne egy-egy darabka húst, és szerencsés, ha nincs előre sóba pergetve: ki-ki ízlése szerint bolondíthatja egy kis darált erős paprikával is.
Akik nem lehettek jelen ezen az igazán jó hangulatú találkozón, most már azok is sejtik bizonyára, hogy a nagy, kék szatyorból tepertő varázsolódott elő. Mégpedig a legkényesebb előírásoknak maximálisan megfelelő, gyönyörű, aranybarnára pirult tepertő.
Meg kell jegyeznem, az első falatoknál mintha némi bizonytalanságot véltem volna fölfedezni vendégeink magatartásában, ám hamar bebizonyosodott, hogy szerencsésen választottunk testvérfalut. Ugyanis az arcokon lassan szétáradt a mosoly, és az éhség homlokráncait fölváltotta az étkezés derűje.
További borokat megelőzve egynémely pálinkák zubogtak elő, s bár Kajdon Tibi a receptet illetően szűkszavú maradt, mégis fenntartás nélkül fogyasztottuk e kiváló főzetet. Amely meg is ágyazott a főfogásnak, az általam eddig bölcsen elhallgatott pörkültnek.
Sejthetik, hogy itt ismét hosszabb elemzés következik. Tudniillik Csille József méltatásába kell belefognom. Paprikától pirosan, hagymától illatosan került elénk ez a meseszerű pörkölt, amelynek titkát nem merem elárulni. Sejtem ugyan, hogy milyen arányban főttek benne a különböző húsok, de arra, hogy a majd 30 kilónyi alapanyagból (a kiegészítőket, például a hagymát is ideszámítottam) rottyantott pörkölt nem egészen fél óra alatt nyomtalanul eltűnik a kondérból, talán még maga az alkotó sem számított. Nem tudom, hányan vittük véghez ezt a csodát, lehettünk talán ötven-hatvanan. (Ha valaki netán észrevétlenül hazacsempészett a hűtőbe egy aprócska tállal, kérem, a szerkesztőség címén értesítsen, mielőtt kiengedné...)
A hangulatra sem lehetett panaszt tenni, Grünwald Géza távolról sem tolakodó muzsikálása mellett beszélgethetett is, akinek éppen nem volt kedve a többiekkel danolni. Lassan szállingóztunk haza, jó volt itt, na!
A'la Bamba lapszámok előző következő A'la Bamba