Álmok,
csodák, szerelmek
Megszületett a 350. Demjén dal is, az utóbbi tíz viseli a fenti
lemez címét. A lemezbemutatókon a közönség a régi dalokat is együtt
énekelheti Rózsival. Már persze azok, akik kívülről tudják legalább
a refréneket.
Educatio
Press interjú Demjén Ferenccel
- Ez az alkalom olyan, mint a baba születése után a keresztelő.
A cím a fantázia szüleménye, ilyen dal nincs a lemezen.
|
A szövegeket én írtam, de a fiúk beleszóltak, és meg is telt
néhányszor a papírkosár. Mindenkinek lehet véleménye, hiszen olvasó
emberek vagyunk...
- Van-e az ilyen dallamos, mégis szövegcentrikus zenére fül?
- A zenei sztrádán sok minden elvész, nagyon szeretnénk,
hogy ebbe valakik beleszeressenek, és akik tehetik, játsszák.
Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy van mit hallgatni rajta. Szabad
lyukasra hallgatni is. Akinek elkopott, ingyen kicseréljük...
Egyébként sem prédikálni akarok a dalok tartalmával. Inkább azt
gondolom, hogy jobb lesz tőle a hangulatotok.
|
|
- A nyári bemutató nem túl
gyakori. Miért e szokatlan időpont?
- Ez az első év, hogy mivel nincs Budapest Sportcsarnok, nem kötöttük
össze késő őszi sajtóbemutatóval a téli koncertet. Megengedhettünk
magunknak egy kis lazítást. Nem volt határidő, és tapasztalatom
szerint ez serkenti a kreativitást. Nem kellett minden éjjel dolgozni,
elég volt kéthetente egy éjszakát. Így aztán másfél évig készült.
Kritikusak voltunk, és nagy anyagból, 26 dal közül választottuk
ki ezt a tizet. Talán a legegységesebb és legösszeszedettebb album
ez, amit valaha együtt csináltunk. Most ezt szeretem a legjobban.
Három zeneszerző dolgozott együtt, rajtam kívül Menyhárt János és
Závodi Gábor |
Ez az üzenete, mint ahogy a korábbiaknak
is, mert mindenki csak magát tudja megváltani. Én nem térítő vagyok,
hanem egyszerű énekes, aki esetleg másképp fogalmazza meg azokat
a dolgokat, amiket mindannyian így vagy úgy átélünk, és megfogalmazunk
magunknak is.
- Kik az alkotótársaid még?
- Például Sz.Koncz Pisti, aki mindent tud rólam. Ő a honlapom szerkesztője
is. És elsősorban a feleségem, Rebecca, aki elviselte az összes
devianciámat, és megtett mindent, hogy a lemez jól sikerüljön. Ami
mellesleg nem az utolsó. Úgyhogy ne örüljetek.
(www.edupress.hu) |
|
A' la Bamba
...vagyis igazán Bamba módra bámulja folyton az ember azt a rohadt televíziót.
Valójában több nem lesz általa, de amikor a napi zakatolást fölváltja
a hírek nagyjából kiszámítható ritmusa és a kékes fény, egy pohár sör
mellett mégis hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy az egész talán átmos,
valahogy kiürít.
Aztán eljön egy este, és az ember a prágai sörözők kultúrhangulati beszámolóját
láthatja a kevés számú, e pillanatban még nézhető magyar adók egyikén.
A tudósítás fókuszában egy egészen varázslatos hely áll: a Kehely.
Azt hiszem, többünk kedves olvasmánya volt Hašek története a derék katonáról,
Svejk-ről. Svejk tudvalévőleg a Kehely vendégszeretetét élvezte legszívesebben,
sőt, olyannyira szívesen, hogy idejét naponta hat órától (na jó, ha
elkésett kicsit, fél héttől) egész a zárásig e különös nevű becsületveszejtő
falai között töltötte.
A kisfilm szerint a Kehely bizony alaposan megváltozott azóta, hogy
Svejk kényszerűségből kihúzta innen a lábát. Kissé talán proccos, kissé
talán rátarti sörözővé vált, bár egykori tulajdonosainak leszármazottjai
- akik a cseh kárpótlás során visszakapták a prágai épületet - igyekeznek
mindent megtenni, hogy a hely néhai hangulatát visszaállítsák.
Ahogy régen, úgy ma is szabad fölírni a nevünket a falra. Mutatja is
a kamera, hogy magyarok sem kímélték a felületeket, az egyik grafiti
például Orbán Viktortól származik.
Jut eszembe, Svejk mondta Hašek hallhatatlan művében:
- Találkozunk a Kehelyben, a háború után, hatkor.
Kérem szépen, nem lehetne ezt a háborút megúszni?
|
