A
törzsasztalnál
beszélik... |
- Maszkába menni sem egyszerű
- jelentette ki valaki egy disznóvágás délutánján. Egyik barátunk,
például, elment maszkába, de elvétette a címet, és a házigazda
jól elagyabugyálta.
- Te nem rettennél meg, ha egyszer csak egy álarcos pasas mászna
át a kerítéseden? - kérdezte egyikünk, a gazda ütlegeit helytelenítő
asztaltársunktól.
Bizony, nehéz volt egyértelmű feleletet adni, ráadásul azt sem
tudtuk tisztázni, vajon a maszkás ember magától ment-e rossz címre,
vagy valami ugratás szenvedő alanya volt.
Ezen a ponton került szóba egy levél, amelyet lapunk szerkesztősége
kapott. Először arról is azt gondoltuk, valami ugratás lesz, ugyanis
a fejlécen ez állt: Az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló
tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott II. sz.
Bizottság, cím, telefonszám. De nem, rövid egyeztetés után kiderült,
joguk van lekérni szerkesztőink valamennyi személyi adatát, munkaterületét
etc. A törzsasztalnál néhányan hőbörögtek, ezt még a bolsevikok
sem merték, mormogta valaki.
- Na, ilyen lehet, amikor a maszkás ember megjelenik a kerítésed
tetején, neked pedig összeugrik a gyomrod - foglalta össze az
eseményeket, az ilyenkor elmaradhatatlan, vitazáró Zwack Unicum
előtt valaki, a törzsasztalnál. |
|
A város mindörökre

Csonka Károly, Demjén Ferenc és Sz.Koncz István (háttal),
a fenti című kötet alkotói a pécsi Művészetek Házában,
decemberben tartott könyvbemutatón.
Az eseményre egész konvoj indult községünkből.
A szerzők ezúton is köszönik az érdeklődést.

Dr. Seregélyesi János rovata
Dicsértessék a Szalon ser!
A pécsi, Pécs környéki kultúrkör több, fontos
értékből tevődik össze. Mondjak néhányat? Például: az ókeresztény
katakombák, a középkori egyetem, vagy a Szalon sör. Szinte valamennyi
pécsi érték sajátja, hogy szinte csak Pécsett lehet elmerülni
benne, telítődni vele. Igaz ez a Szalon sörre is.
E sorok írója évekig élt Pécsett, és aki nem tudta róla, hogy
nem pécsi, nem is gondolta volna, hogy nem pécsi. Mostanában
viszont, amikor már elszakadt a várostól, és, ami szinte ugyanazt
jelenti, elszakadt a Szalon sörtől, nosztalgikus érzetek kísértik.
Mert amikor lemegyünk a nagy metropolis valamelyik ABC-jébe,
akármit vásárolunk is, kötelesség-szerűen végigböngésszük az
italkészletet.
|
Sokat árul el egy ország kulturális állapotáról a boltok italkészlete.
És ilyenkor, olykor-olykor milyen sörös címkén tapad meg a tekintet?
Szalon sör! Istenem! Szalon sör! Milyen kedvesen hevernek a
palackok! Mit is mondhatnánk?
,,Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság!"
Ez a Szalon sör. Ez is a Szalon sör. Lassan 100 éves sörtörténelemről
van szó. Illő ezt végigtekinteni.
E sorok írója nem a felesleges, nagy szavak embere, általában
csendes, figyelmes, krónikás alkat. Többé-kevésbé harag és szembetűnő
részrehajlás nélküli tudósító. Nem akarja a Szalon sört, ha
kell, ha nem a világ nagy sörmárkáival összehasonlítani. Nem
idézi az 1516-os német sörtisztasági törvényt. (Egyébként 1516.,
Istenem, ha szegény Dózsa legalább ezt megérhette volna...)
Térjünk a pécsi sörökre. Pécsett régóta mértek sört. Tudjuk,
hogy még a török hódoltság sem vette el a kedvet a serfőzéstől,
sőt, a ser csempészésétől sem. De ezek amolyan házi, céhes kócerájok
voltak. Teltek, múltak az évszázadok, eljött a nevezetes 1848.
|
|