Aktuális teendők a kiskertekben

A maga örömére több gazda is arra vállalkozik ezekben a napokban, hogy a hegy levét palackba zárja. De mit tudunk e flaskákról? Alábbi, rövid összeállításunk kis kultúrtörténeti ízelítő egyben.

A sorozatot szerkeszti: Pusch János

A világ különböző tájain természetesen számtalan érdekes formájú, sajátos borosüveg létezik ma is, melyek mindegyike egy-egy vidékhez, illetve bizonyos borfajtákhoz kötődik. Néhány érdekességet emelek itt ki.
A toszkán chianti palack, a fiasco formájával, háncsbevontával azt a korszakot idézi, amikor az üvegeket törékeny voltuk miatt még védeni kellett a mindennapos használat során. A franciaországi Jura borvidéken találjuk a különleges formájú és űrtartalmú clavelin palackot, amelybe a Chateau-Chalon megnevezésű borokat töltik. A 0,62 literes clavelin azt mutatja, hogy mennyi marad egy liter borból a párolgási és fejtési veszteségek következtében az ott hagyományos, hatéves, fahordós érlelés után.
Az áttörést az angoloknak köszönhetjük. Valamikor 1620 környékén náluk jelentek meg az első, fa helyett szénnel működő üvegkemencék. Ezekben magasabb hőfokot tudtak elérni, így ellenállóbb lett az előállított üveg. A modern borospalack-gyártás úttörőjét Sir Kenelm Digbynek hívták.

Ő fejlesztette tovább a széntüzelés előnyeit, és szélcsatornát alkalmazva növelte az elérhető hőmérsékletet. Palackjainak színe a szénfüst miatt a barnától a feketéig változott, de a fogyasztók mégsem viszolyogtak tőle: a tartósság jeleként értékelték. Egyébként alakjuk a kor divatja szerint hagymaforma maradt.
A XIX. század elejétől terjedt el a szokás, hogy az egyre erősödő borvidékek elkezdtek saját palackformákat kialakítani önálló arculatuk erősítése érdekében. Sok, ma ismert üvegváltozat született és terjedt el ekkor. Nekünk, magyaroknak is van egy palackunk, ami egyedülálló a világon. Ez a tokaji aszú és szamorodni fél literes űrtartalmú üvege. A legkorábbi, írásos emlékek a XVII. századból származnak, amikor az első üveghutát alapították a zempléni Regécen, a Rákóczi-család birtokán. A XVII-XVIII. században gyártott tokaji palackok nem voltak egységes formájúak; zöld szín, zömök test, körte alak jellemezte őket. A palackok színe és alakja erős kritikát is kapott az 1862-es londoni Iparműkiállításon. Ezt követően fokozatosan változtatták a ma ismert formájúvá és színtelenné. A palackforma kötelező és kizárólagos használatát 1936 óta védi törvény.

Kató András
(Szerző a Borbarát Magazin szerkesztője)