Egyéves
a tér
Eredetileg arra gondoltunk, hogy a téren ünnepeljük a teret. De aztán
hallgatva Sashegyi Zsófia Ez az ég című CD-jét, úgy döntöttünk, inkább
a templomot választjuk helyszínül. Persze, ehhez kellett Horváth Sándor
plébános megértő segítőkészsége is.
A'la
Bamba információ
Miért nem szedünk belépőt? Mert ezúttal (sem) a clubkassza gazdagítása
a cél. Arra kérjük tisztelt vendégeinket, meghívottjainkat, hogy ha
adakoznának, úgy a templom fölújításának javára tegyék azt. A program
egyébként igen egyszerű: amint a plakátokon is megjelent, rövid bevezető
után lesznek hallhatók a dalok a fiatal énekesnő előadásában.
S hogy a részleteket illetően se áruljunk zsákbamacskát, íme egy kis
ízelítő:
- Nem kellesz, nem szorulok rád - mondta a méhecske, mielőtt utána halt
volna az elszáradt virágjának. Mindez a zsalugáterek mögött történt,
vagy talán a nagy, busa fejekkel őrzött ablakok védelmében... De meglehet,
egyszerűen a tornác bolthajtásai alatt.
Ősz volt, a nyári hőség üvegharangja összetöredezett, a permetezőkádak
elfeküdtek, és a domboldalról, mint egy lélekben régen megélt utazás,
a mézsárga körtékkel teli szakajtók elindultak a falu felé. Félúton
találkoztak a vasindákkal meg a górékkal, és az emberek lába előtt ott
hullámzott a közelmúlt meg a régmúlt, és a gyümölcs meg a kukorica illata
elevenebben perelte vissza az emlékeket, mint a táj.
A pap a türelemről prédikált a templomban. Szavai nyomán a bosszúságok,
mint vonatok távolodó füttye, elszálltak messzire. A harangszó megmagyarázhatatlanul
megbékített valahogy, és csak azt sajnáltuk, hogy már képtelenek voltunk
életre locsolni azokat az elszáradt virágokat.
