
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben
ezúttal egy kis sörtörténeti visszatekintést adunk.
Dr.
Seregélyesi János rovata
A babilóniai birodalom megszervezése Hammurápi
óbabilóniai király (Krisztus előtt 1727-1686) nevéhez fűződik,
aki Babilónia legjelentősebb királya volt. Hammurápié a
világ legrégibb törvény-gyűjteménye. Ebben - más előírások
mellett - nemcsak a sörfőzést és sörkimérést szabályozta,
hanem azt is elrendelte, hogy a sörhamisítókat a saját,
rossz minőségű sörükkel kell halálra itatni. A kőoszlopra
vésett, 360 paragrafusból álló gyűjteményt 1902-ben, a mai
Irak területén találták meg a régészek. Ma a párizsi Louvre-ban
található. Hogy Hammurápi azért hozta-e a valóban szigorú
rendelkezéseket a sörhamisítók ellen, mert sok volt a csalás,
vagy pedig a sörminőség előzetes védelmét akarta szolgálni,
arról az ásatásokkor előkerült emlékek nem vallanak.

A kódex néhány fontosabb rendelkezése:
- a kocsmáros, aki sörét nem árpában, hanem ezüstben fizetteti,
vagy kisebb értékű sört drágábban ad el, vízbe fojtassék.
- a papnőt, aki a kocsmát felkeresi, vagy kocsmát nyit,
égessék meg.
- a kocsmárosnét, aki kocsmájában politikai vagy államellenes
társalgást eltűr anélkül, hogy a vendéget a hatóságnak átadná,
meg kell ölni. |
- a sörhamisítókat saját
hordójukba kell fojtani, vagy olyan sokáig kell saját sörükkel
itatni, míg megfulladnak.
Láthatjuk tehát, hogy a derék Hammurápi nem volt tréfás
kedvében, ha a sörök körül nem talált mindent rendben.
Érdekesség, hogy az ősi Asszíriában a szőlő ismeretlen volt.
Első, erjesztett italuk a Toddy volt, ami kókusz és datolyapálma
levéből készült. Jóval később készítettek sört, és csak
Krisztus előtt 1000 körül bort. Az asszírok gabonája az
árpa volt, a búzát csak sokkal később, Perzsiából honosították
meg.
Egyiptomban számos sírfelirat és dombormű ábrázolja a sörkészítés
egyes szakaszait vagy összefüggő folyamatát. Az óegyiptomi
papiruszok és feliratok szerint a sör isteneként is tisztelték
a föld és a termékenység istenét, Oziriszt. Az egyiptomiak
a babilóniaiaktól tanulták meg a sörfőzés művészetét, ők
finomították ügyes módszerekkel, egyes zöldfélék hozzáadásával
a sör minőségét. Krisztus előtt 2480-ból fennmaradt, lapos,
háromsávos relief őrzi a sörkészítés akkori folyamatát.
Az óegyiptomiak kezdettől fogva három gabonafajtát termesztettek.
Részben sörkészítés céljára. Két változata is volt a sörkészítésnek.
Az egyik szerint a sör alapanyaga a besa, ami csíráztatott
gabonát, azaz malátát jelent. A másik módszer szerint a
gabonalisztből készült kenyeret részekre osztották, ebből
készítették - vízzel a lisztpépet, a cefrét, további vízzel
elegyítve erjesztéssel készült a sör.
Egyiptomban a sörfőzés és nagyrészt a kimérés is állami
monopólium volt, ami lehetővé tette a sörjárandóság kiutalását.
Később a fáraók a sörfőzési jogot bérbe - ma úgy mondanánk:
gebinbe - is adták. Hamar kialakultak a nagy főzdék. II.
Ramszesz idején a főzdékben már tanult mesterek dolgoztak,
a mai mesterek híres elődei. A fáraók söre valóban kitűnő
ital lehetett. Egy szobor még egy söröző fáraó-párnak is
emléket állít. |