Álmomban
a képek

Simon Gábor verse

Minden álom egyszer majd visszatér,
és a valóságnál biztos többet ér.
Minden pillanat, amit ott eltölthetek,
visszavágyom hozzád, a testem érted remeg.
Ez remek, vár a kétség.
A fájdaloméhség végtelen kékség,
ahová lelkem eregetném, mint egy sárkányt.
A szélbe eresztem szavaimat félve.
Mondom, ha más útra terel a pontom.
Túl váratlan áramlatba cseppenő
nehéz érzések súlya
nyomja vállamat. Ez lenne az élet útja,
Amit nekem szánt ez a világ
álmatlan, hosszú éjszakákon át?
Keresem az illatát, a szavát,
és a haját érzem,
magamtól kérdem:
miért nem lépem át újra a kapukat?
Álomország hívó szava nyájasan csalogat.
Egyszerű a válasz: szenvedés az álom.
Ha behunyom a szemem, és mindig őt látom.

Hallelujás hálaadással
leborulni egy határkőre,
s elindulni hittel előre:
amerre hív az égi szó.

Görcsönyben történt...

Kutyáját vitte sétálni egyik kedves barátunk a nyár elején oly gyakori, hűvös, esős napok egyikén.

Anekdoták, emlékek

Hogy ne fázzon az a jószág, egy régi pulóverébe bújtatta. Elindultak együtt a szőlőhegy felé. Az eb szaladgált a nedves búzatáblában, mígnem egyszer eltűnt a barátunk szeme elől. A gazdi kereste egy darabig, aztán megtalálta. A pulóver átnedvesedett, elnehezedett, lecsúszott az ujja a kutyus mellső lábáról, és szegény jószág ott kapálózott a régi szvetterben.

Majális - pünkösd