- És láttad, volt egy fakerekes autó, azt sem tudom, milyen fajta - mesélte valaki a törzsasztalnál. Persze, hogy a veterán gépjárművek találkozójáról volt szó, amely valamelyest izgalomba hozta a hagyományos vendégkör benzingőzös tagjait (mondom, benzingőzös).
A fölülváltós Zündapp motorbicikli körül is rengetegen álldogáltak, de volt itt nyitott Bentley, amelyre a jobboldali kormányon illetve ajtón kívülre erősítették a kéziféket, és az első futómű jószerével a jármű előtt volt. A fékről szóba került, hogy az egyik járgányt úgynevezett madzagfékkel szerelték - az autó alján végighúzódó, hosszú vassodrony segítette a lassulást, kicsit hasonló benyomást keltve, mintha a kézifék fogott volna be.
Feltűnt a mezőnyben öregecske Csepel tűzoltóautó, régi mentő gépkocsi, a kedvencek kedvencének mégis egy Wartburg Cabrio bizonyult. Német rendszámú matuzsálem volt, de pompás bőr tetejével mintha most gördült volna le a futószalagról. Már ha volt futószalag egyáltalán Wunderwirtschaft DDR-ben.
- Jött egy ©koda Popular, és jött százas ©koda is - jegyezte meg ekkor egyik barátunk.
- Már a százas is veterán? - kapta fel a fejét valaki a törzsasztalnál. - Akkor mi is azok vagyunk - szögezte le kissé melankolikusan.
Hát, ezen nem volt mit szépíteni. Nem erre ittunk tehát, inkább vigaszul kértük ki a bennünket megillető Zwack Unicumokat.