Múltidéző
Nem tudom, meséltem-e már neked, hogy amikor a második világháború után jöttem hazafelé, Krakkón jöttem át.

Nádas Péter írása

Nagy tömeg állt egy ház előtt. Megálltam én is, néztem, mit bámulnak ők. A bomba szabályos keresztmetszetet csinált abból a házból, úgyhogy a kettéhasított szobák ép felén, majdnem érintetlenül ott lógtak a képek a falon, a díványon a párnák, kissé porosak, a második emeleten egy éjjeliedény, nem tudom, miért, de éppen az asztal közepén, és megperzselődött csipke az asztalon; a harmadikon egy selyemkárpittal bevont szobában pianínó állt a falnál.
A kettészelt lépcsőházban egy férfi ment fölfelé, ezt figyelte a tömeg, s most már ezt figyeltem én. Idős férfi volt; minden emeleten megállt, megpihent, aztán ment tovább.
A harmadikon, ott, betette a kulcsot a zárba, kinyitotta az ajtót, és becsukta maga után. Az előszobában felakasztotta a kabátját a fogasra. A szobába ment. Körülnézett, elmosolyodott, ujját végighúzta a széken, láthatta: poros; majd leült a pianínó elé, és felnyitotta a hangszer fedelét. Mi lenn álltunk némán.
Azt hiszem, a lengyelek tudták, ki ő. Aztán játszani kezdett, azt hiszem, Chopint.
De magának játszott, gyakorolt. Szoktatta a kezét. Ha elvétett egy futamot, újra kezdte, s ettől ugyanaz a dallam mindig más oldalról mutatkozott. Így még szebb volt az egész.
Gyűlt a tömeg, egészen nagyra gyűlt. Sokan sírtak is.
Több mint egy órán át tartott a furcsa előadás. Akkor a férfi felállt, megropogtatta a derekát, és elindult az ajtó felé. Az ajtó a mélybe nyílt.
S ő magával rántotta az egész ajtót keretestül, s az ajtókeret az egész megmaradt falat.

Jövőidéző
Egyszer évszázadok múltán valaki elvetődik a mi valaha volt falunkba, és nem tudja majd, ki volt a tíz ismeretlen vöröskatona.

Vári Attila írása

Az ötödik évezred emberei döbbenten állnak, s némi értetlenséggel is: miért és mivel fúrtuk az Arab-félsziget környéki több száz, sőt, ezer méternél mélyebb lyukakat? Talán vizet préseltünk a mélyen fekvő rétegekbe? Egyes tudósok nyilván azt feltételezik majd, hogy inkább a földből akartunk ilyen kis átmérőjű lyukakon kiszivattyúzni valamit, de ez a feltételezés tarthatatlannak bizonyul, mivel sokkal kézenfekvőbb az a magyarázat, hogy kenőanyagot akartunk a föld mélyébe juttatni, mert a rendkívül békés körülmények között élő huszadik-huszonegyedik századi homo sapiens mesterséges tengerekkel el akarta választani az ellenségeskedő országokat.
Egy település, a mi egykor volt falunk mellett furcsa föliratú kőtáblákat találnak a kutatók, s megállapítják, hogy e táblákba vésett jelek valószínűleg összefüggő értelmet rejthetnek.
- Nézzék csak, hölgyeim és uraim, ez az egyik említett kőtábláról készített rajzmásolat - mondja majd háromezer év múlva előadásában a történelemprofesszor, és felmutatja a szovjet hősök sírjáról származó feliratot, melynek értelmét már a huszonegyedik századi emberek is elfeledték. Hisz legyünk őszinték, már alig van valaki, aki tudja, mit jelent a gyeszjaty nyeizvetnyih krasznoarmejcev, s amikor végiggondolom az akadémikus előadást a huszadik, huszonegyedik század békés emberéről, eszembe jut, milyen iszonyatos lesz, hogy közülünk senki nem lehet ott az ötödik évezredben, aki megmagyarázhatná nekik, hogy ezen a földön nemcsak szavak, de akár hangsúlyok miatt is dörögtek hadseregnyi ágyúk, s ahogy a törvényszék elnöke mondaná:
- Horribile dictu még futballháború is volt Közép-Amerikában.