| |
Oldalak: | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | A'la Bamba 2007. Szent Iván hava 7.oldal |
| A söripar mégsem számított jelentős iparágnak sem
hazai, sem nemzetközi viszonylatban. Ennek oka elsősorban az volt,
hogy nagyobb mennyiségű és olcsó bort termeltek, így a lakosság többsége
ezt itta. Az ország az ipari fejlődés kezdetén állt, szerény volt
a tehetős városi lakosság, aki meg tudta volna vásárolni a sört. Ezen
kívül az osztrák sörgyárak nagy mennyiségű, olcsóbb terméket szállítottak
be, és ezek komoly versenyt jelentettek a magyar söröknek. A század
utolsó éveiben aztán nagy fordulat következett be a piacon. A filoxéravész
következtében másfél évtized alatt kipusztult a szőlőültetvények kétharmada,
így a borárak nagyon megemelkedtek. Ezzel párhuzamosan megnőtt a kereslet
a sör iránt, és a termelés emelkedni kezdett. A meglevő gyárak - elsősorban
a kőbányai Dreher - jelentős bővítést hajtottak végre. 1892-ben megalakult
a Kőbányai Polgári Serfőző Rt., majd 1894-ben a Kőbányai Király Serfőző
Rt. Utóbbi késve ugyan, 1898-ban megkezdte a termelést, de nem bírta
a versenyt a többi nagy gyárral; két év után csődbe került, és fel
kellett számolni. A gyárat a Deutsch család vette meg 1900-ban, és
a négy nagy budapesti gyárnak (Dreher Antal Sörgyára, Első Magyar
Részvényserfőző Rt., Kőbányai Polgári Serfőző Rt. és Haggenmacher
Henrik Sörgyára) biztosítékot nyújtott arra, hogy a gyárban nem fognak
sört főzni, kizárólag malátagyártással foglalkoznak. Így alakult meg
a Deutsch féle Malátagyár is, amely sziklapincéiben a Kőbányai Sörgyárakhoz
hasonlóan kiváló minőségű malátát tudott előállítani. Dreher Antal
a gyárakat technikailag és technológiailag továbbfejlesztette, kapacitásukat
növelte, így a kőbányai Dreher serfőzde rövid időn belül Magyarország
legnagyobb, legkorszerűbb gyárává fejlődött a helybéli, kőbányai konkurencia
ellenére. A család negyedik generációjának vezetésével 1907-ben önálló
magyar részvénytársaság lett: Dreher Antal Serfőzdéje R.T. néven.
Ekkor már négy nagy sörgyár volt Dreherek kezében a Monarchia határain
belül: Schwechatban, Kőbányán, Triesztben és Michelobban. Az üzemek
együttes termelése meghaladta az egymillió hektolitert, így Dreher
Antal nem csak a Monarchia, de egész Európa egyik legnagyobb sörgyárosának
számított. |
|
Ennek oka az volt, hogy ismét
lényegesen csökkent a sör iránti kereslet. A Magyar Serfőzők Egyesülete
ennek okát abban látta, hogy a sörfőzdéknek a sörtermelési adók mellett
söradópótlékot is kellett fizetniük. A gyárak az egymás közötti verseny
miatt ezt nem merték a fogyasztókra hárítani, inkább csökkentették a termelést.
A kartellszerződés az értékesítési terület felosztására, a mennyiségi
kontingensek megállapítására, a viszonteladók egymás közötti elosztására,
a hitelfeltételek szigorítására és a sörárakra vonatkozott. A kartell
létezését a fogyasztóközönség hamarosan érezhette: az árak jelentős emelkedésén.
De az áremelkedés ellenére - mivel a gazdasági helyzet ismét javult, és
a szervezettség is éreztette hatását - a sörfogyasztás újra emelkedni
kezdett. A XX. század elején a kormány által továbbra is fenntartott magas
adó ellenére igen jelentősen emelkedett a termelés, és tovább csökkent
a gyárak száma. Az 1910-es évekre Magyarországon már csak 86 sörgyár volt,
ezek termelése az utolsó 15 év alatt kétszeresére nőtt, és elérte az évi
3,2 millió hektolitert. A termelés ilyen jelentős felfutásához nagymértékben
hozzájárult a városi lakosság gyors növekedése és az általánosan javuló
gazdasági helyzet. A fejenkénti fogyasztás ekkor mintegy 16 liter/fő volt
évente.
|
| |
|
|
A'la Bamba |
