PIROS ÁLMOK

Piros Csaba írása

...gyermekként fekszem a réten, zöld fű, napsütés, friss szellő; és tücsökre várok. Már itt jön, megelégelvén a friss patak vizét - előbújik. Hopp, megvagy!
Pici, fekete, de zenéjével ő is ,,A" rét része. Semmi sem zavarja az idillt, a forrásvíz csobogását, a gyönyörű gyermekkort...
És a jelen.
Húsz év múltán visszatérek gyermekkorom színterére, és elborzaszt a látvány. Valaki szemetes edénynek nézte a mi forrásunkat, ami a tavat is táplálja. A teherautónyi törmelék megfojtja a kis buzgárt. Sajnos, a környéke sem szebb, a legeltetés elmaradása az enyészetnek kedvez. A sóskás rét kórók lakhelye lett.
Az emberek most is itt élnek, csak megváltoztak. Gyorsabb lett az élet, rövidebbek a napok, már nem jut annyi idő egymásra, környezetünkre. Az idő nagy úr, de talán azt a homokszemnyi nagyságot, amit itt töltünk le a Földön, mi is irányíthatjuk. Gyermekeink ugyanitt élik életük, és rajtunk is múlik, hogy felnőttként mirem, mikre fognak emlékezni.
Most még befolyásolhatjuk azt, hogy ,,emberként" nekik milyen PIROS álmaik lesznek.

HŰSÉG

A hőség olyan volt, mint boldogabb napokon tavaly nyáron. Forró, állampárti idők. Úgy hordozták körül Farkas Bertalant Baranyában, mint a véres kardot. A hőst elkísérte egy fizikus, aki tagja volt az akadémiának és a Központi Bizottságnak is, ő válaszolt azokra a kérdésekre, amelyekre Farkas Bertalan képtelen lett volna, hiszen Csillagvárosban inkább fizikai, mintsem szellemi képzésben volt része. A kísérethez persze mások is tartoztak: a megyei pártapparátus tagjai, titkosrendőrök, sofőrök és szorgoskodó újságírók.