Gyógyító gyomnövények

A vértisztítás

A legtöbb természetgyógyász egyetért abban, hogy ha az ember képes megtisztítani a vérét, és közömbösíteni a benne lévő fölös, illetve túl nagy savmennyiséget, végül az összes betegség visszafejlődhet, ezért a vértisztító szerek használata előkelő helyet foglal el a gyógynövény-terápiák között. A vér és a nyirok számtalan mérgező anyagot szállít, amelyek legtöbbje savanyú-savas karakterű. Ezek között szerepelnek az ételek és italok alkotórészeként elfogyasztott tartósító vegyületek, amelyeket a szervezet nehezen tud kiüríteni. Ugyancsak idetartoznak a szervezet természetes salakanyagai, amelyek olykor kiüríthetetlenül nagy mennyiségben képződnek. Előfordulhat az is, hogy kiválasztásuk, ürítésük nem megfelelő, a szervek működése nem tökéletes. A vér tisztaságáért a szervezetben a vékonybél felel, amelynek a hasznosítható tápanyagokat el kell választani a teljes, fölvett anyagmennyiségtől. A vér tisztaságát másodlagosan befolyásoló szervek a máj, a vese, a vastagbél.
A vért többféleképpen lehet megtisztítani: 1.) erősen lúgos hatású gyomnövényekkel (pl.: pitypang). 2.) a szervezet létfontosságú funkcióinak, különösen a máj, a vese, a tüdő és a vastagbél működésének serkentése lévén (pl.: kerti mahóniával, csalánnal, aranygyökérrel). 3.) a fölösleges víztartalom és a zsírtöbblet eltávolításával azokról a helyekről, ahol a méreganyagok raktározódnak vagy ideiglenesen fölhalmozódnak (pl.: útifű, molyhos ökörfarkkóró, tyúkhúr segítségével). 4.) a fölös meleg kiküszöbölésével, elsősorban a vékonybélből (pl.: szeldelt levelű rebarbara gyökértörzse segítségével). A legjobb vér- és nyiroktisztító gyógynövény a kansai kígyógyökér. Észak-Amerikában préri doktornak is nevezik. Ez a növény a vértisztítás mind a négy típusához hozzájárul valamilyen mértékben.

(Folytatás a 4. oldalon)

Iskola a tetőtérben

(Folytatás az 1. oldalról)

- Sokáig azt hittük, nincs is más, érdemes ebben a házban. Pedig a közel tíz éve elkezdett feltárások újabb és újabb meglepetésekkel szolgáltak. A legelső még 1991 telén ért bennünket Sümegi György művészettörténésszel: fölfedeztük a hunmagyar legendakör két gyönyörű arany mozaikját. Az egyik az Isten kardja megtalálása, a másik Attila király Aquileia ostrománál. Miközben dolgoztunk, igyekeztem időt szakítani a tájékozódásra is. Az volt az elszánásom, hogy amennyit csak tudok, megismerek a velencei-magyar kapcsolatokból. Hiszen néhány adalékkal a magyaroknak is szolgálni tudok: ha Velencébe jönnek, ne csak pár szép napot töltsenek itt, hanem keressék fel a legendás helyeket, amelyekhez közünk van.
- Említene példát?
- Hogyne, elég közismert, mondjuk, hogy a S. Giorgio székesegyház jobb oldali templomhajójában, elöl van egy magyar kápolna. Ilyeneket vadászgattam. Kiderült: helyünk van Velencében! Szeretném is itthon érezni, itt felejteni magam hosszabb időre. De nem sikerül, részint mert otthon is van teendő, és hát a pénztárca nyilvánvalóan határt szab.
- Mi fért bele még a tájékozódásba?
- Összeállítottam egy gyűjteményt, elsősorban a magam számára, ámbár meglehet, publikálom majd: a velencei kéményeket veszi számba. A paloták ismeretesek, de a javarészt ismeretlen kémények mindegyike - amellett, hogy funkcionális csudabogár - nagyon szép, és jól működik. Ugyanakkor megsiratnivaló, ha azokra a kéményekre gondolok, amelyek a modern építészet jóvoltából elárasztják településeinket. Otthon is volna mire figyelni, elég, ha csak a jellegzetes, csodálatos tihanyi kéményformákra utalok.
- De ezek és mások mellett jó lenne Velencére tekinteni.

(Folytatás a 4. oldalon)

A' la Bamba
...azaz Bamba módra nyár van. Még nyár. És vasárnap délután is. Kitekintünk az ablakon. Messze ellátni innen. Gyönyörű, nyári idő. Süt a nap, szellő sem motoz az udvaron álló platánfa levelei közt. Csak a kontinens északi térsége fölött helyezkedik el néhány kósza ciklon, és okoz gyakori felhősödést, záporesőket a Brit-szigeteken és Skandináviában, délről pedig egyre közeledik a front.
De ez itt, a mi kis házunkban még nem teszi nehezen elviselhetővé a létet, bár aggasztó, hogy az előrejelzés szerint várható a szél megélénkülése. Tán ezen is határozunk úgy, hogy még előtte teszünk egy kis kirándulást Wartburg típusú személygépkocsinkkal. A tank majdnem üres (persze, mikor nem az?), ezért besorolunk a benzinkúthoz. Közeledik a hóvég, nehezen szedegetjük össze a pénzt, pedig takarékosan élünk.. Hetente háromszor zsíros kenyeret eszünk.
Kétezerért kérünk benzint. A kutas szigorúan néz, látszik, hogy nem örül ennek a rendelésnek. Ha valaki kétezerért kér, akkor annyit is ad, nem többet.
Pontosan kiméri, átveszi a pénzt. Majd ő beviszi a pénztárgép mögött ácsorgó kisasszonynak. Ezzel hátat fordít, köszönésünket nem fogadja. Úgy tűnik, nem kedvel minket. Ha kapott volna egy húszast, most mosolyogna, és jó utat kívánna. Egy ötvenesért már a szélvédőt sikálná. Előbb a borravaló, utána a szolgáltatás. Valamikor fordítva volt, de nyilván csalódott. Csak mosta a sok szélvédőt, és hol kapott pénzt, hol meg nem. Most már csak biztosra megy, feleslegesen nem fáradozik. De az is lehet, hogy egyszerűen csak rossz napja van. A közelgő front nyugtalanítja.
Mert ő egy érzékeny ember.

Cseri László