Lenyúlt egészen a mai Veres Pálné utcáig. Az egész környék kellemes malátaillatban úszott. Hogy kik jártak az első, és sokáig egyetlen pesti sörözőbe? A környékbeli mesteremberek, kereskedők, katonák, de diákok is - a közelben már működött egyetem - és papok a szomszédos templomokból. Felelősséggel és némi öntudattal jelenthetjük ki, az első pesti söröző a város nyilvánosságának volt közismert fóruma. Proberger Jakab uram nemcsak helyben mért sört, de szállítást is vállalt. Hangulatosan csattogtak a jó erőben lévő söröslovak patái az egész környéken.
A monopolhelyzet következtében Proberger gyorsan gazdagodott, hamarosan a város egyik legtehetősebb polgára lett, kamarási, szenátori címeket kapott, sőt, jó néhány alkalommal városbíróvá választották. (Ez nem jogászi munkakört jelentett, hanem a város első emberének címét. Magyarul: polgármester. Pontosabban a polgármesterség a német városok elnevezése, a magyar városok élén városbíró állt.) Természetesen Proberger vagyoni és hatalmi gyarapodása hamar szemet szúrt. Azt, hogy jó szakember, hogy jó sört mér, hogy ügyes kereskedő, senki nem vitatta. De hogy gazdagodásának az legyen az ára, hogy éppen az általa vezetett városnak nem fizet adót, az azért mégis sváb huncutság! Voltak is emiatt viták, veszekedések, sőt, verekedések a tisztelt pesti Városházán. (E viták szenvedélyességét meg sem közelíti manapság, mondjuk egy önkormányzati, Demszky-Schuszter Lóránt szóváltás.) Meg kell hogy mondjuk, hogy a sikeres serfőző Proberger Jakab jellemvonása nem nélkülözött jó adag gátlástalanságot, sőt, arroganciát sem. De sokáig nem lehetett megfogni a Habsburg menlevél miatt. Aztán eljött 1703, történelmünk jól számontartott éve. (De mi most csak sörtörténelmet írunk.) Az Udvar szebad királyi várossá nyilvánította Pest városát.