Szegénység
Mérhető arányban, forintban, személyben, társadalmilag, szociológiailag,
helyileg, regionálisan, országosan, kontinensekre lebontva,
a világra levetítve. Egy biztos: nem lehet együtt élni vele.
Tóka
Eszter sorozata
Szegénység. Ott van mindenütt: az utcákon, a híd alatt, a düledező
viskókban, a hajléktalanszállón, bérházak udvarán, pályaudvarokon,
tereken, ott van mindenütt, mint valami beivódott szenny a világ
gyönyörűgégeinek oldalán.
Az általános köztudatban szegény az, akinek annyi pénze sincs,
hogy napi, fizikai szükségleteit kielégítse. Ugyanakkor a szegénység
szubjektív fogalom. Mindenkinek mást jelent, hiszen mindenki
más és más értékrendet képvisel. A szegénység nem mai fogalom,
hiszen különbségek mindig voltak a történelem folyamán. A szomorú
azonban az, hogy a XXI. században, amikor már űrsétát teszünk,
Holdra szállunk, klónozunk, mindent tökéletesre fejlesztünk,
emberek halnak éhen, fagynak meg, kéregetve áldozzák föl méltóságukat,
vagy vetnek véget életüknek, mert nem tudnak tovább élni.
Szomorú az, hogy az anya, aki vállalta gyermekét, nem tudja
iskoláztatni, ruházni, nem tud szebb jövőt biztosítani csemetéje
számára, marad az örökös szűkölködés, az álmok pedig csak álmok
maradnak. Nincs esély az előbbre jutásra. Szomorú, hogy lassan
megszűnnek az igazi értékek, hogy már nem a szeretet, egészség
a legfontosabb az új generáció számára, hanem a pénz, a karrier.
(Folytatása következik.)
Aratás, cséplés a 30-as években
|
Minden
pillanatban
Simon
Gábor költeménye
Minden pillanatban
egyszer ez
egyszer az
és az a sok idióta
úgy kiakaszt
mintha muszáj
volna
élni
hisz mindenki
halott
holott élőnek mutatkoznak
és csak neked pofáznak
te meg beveszed
mint egy jó
örömlány az élet tejfelét
semmit sem érsz
tanácsodat kérsz
az egyetlen jó
találmányból a földön
Kifizettem
a poharamba töltöm
és nyelem
és nyeled
és összegabalyodik a nyelved
és szabad vagy
és szabad vagyok
így néha megszabadulhatok
minden pillanatban
mikor hozzányúlok
és össze-vissza szaladgálok
a fröcskölőbe az asztaltól
majd vissza
és az értelmem teljesen letaszítja
a mélybe
az asztal alá
vége.
Görcsönyben történt
Kedves barátunk Baksa felől érkezve fölfigyelt
a templom előtt álldogáló fehér Skodára.
Anekdoták,
emlékek
- Á, itt a plébános úr - mondta útitársának,
és még ki is integetett az autóból, amint elhaladt a Skoda mellett.
A fényképen, amit néhány hét múlva kapott, szerepelt is a széles
kézmozdulat. De az is látszott, hogy hetvenkettővel hajt éppen.
|
|
A barátság
A barátság két lélek vagy egy közösség között fennálló bensőséges kapcsolat.
A társas ösztönben gyökeredzik. Az ember vágyódik társak, segítők után.
Egyik-másik emberrel jobban meg tudja értetni magát. Törekvése visszhangra
talál a másik emberben.
Besenyei
Gáza írása
A természetes barátság csupán természetes motívumok
alapján jön létre. Például a zene kedvelése, a sport szeretete, az irodalom
élvezete mentén. Igazi, mély barátságok kialakulhatnak természetes síkon
is. Az emberi élet valódi értékeinek mennyi, szép példáját látjuk, egymás
megértését, az egymásért hozott áldozatokat. ,,Nagyobb szeretete sen-kinek
nincs annál, aki életét adja barátaiért."
A kölcsönös szeretet feltétlenül gazdagabbá teszi az embert. A természetes
síkon lévő barátság nagy érték. Kinyitjuk a lelkünket, hogy betekinthessen
a barátunk, és megnyílunk a cselekvésre is. Az önzésnek, a zárkózottságnak
egyik legjobb ellenszere az igazi barátság. Ha mást nem nyernénk vele,
már ez is megérné, hogy törekedjünk feléje. De így könnyebben megoldjuk
nehézségeinket is. Nem csak elmondjuk azokat, hanem segítséget is kapunk.
A társtalan emberek egyedül cipelik keresztjüket. Kételkedni lehet a
barátságban, ha valaki nem nyitja meg a lelkét a másik előtt. Ha nincs
közlés, nincs barátság, csak társalgás egynémely közös témáról.
Nagy kegyelem, ha természetfölötti barátságot tudunk kialakítani valakivel.
Ha lelkileg támogatni tudjuk egymást. mintegy lelki szövetségre lépünk,
s egymás lelki javait közösen használjuk, s így számíthatunk egymás
imádságára, áldozatára. Van-e ilyen barátságunk? Ha nincs, nem vagyunk-e
benne hibásak, hogy megakadtunk csak a természetes barátságnál, s nem
mertünk tovább menni?
(Következő számunkban a barátság
veszélyeivel folytatjuk.)
|
