Hogyan lett a katonának húsz fillér zsoldja?

Kelemen József gyűjtése

Mikor Krisztus urunk a földön járt,
sok emberi szokást helytelennek talált.
Nem mást kérdezett, mindent maga próbált.
Egyszer Szent Péterrel katonának beállt.
Mert azt is szerette volna belülről megismerni,
s ha nincs rend a katonaságnál, hát rendet teremteni.
De akkor még nem úgy volt ám mint manapság!
Aki akart, beállt katonának, és kapta a jó zsoldját.
S lám, ezek közül is hányan panaszkodtak,
hogy nem jó a koszt, és kevés zsoldot kapnak.
Ezt Jézus látván gondolta magában:
hát, csinálok jót a szegény katonának.
De minekután jelző holmi nem akadt akkor,
ennek hiányában Szent Péter lett az írnok.
Péter, amint tudjuk, kissé restül hallott,
s írni nem valami jól tudott.
S mert ő is többet járt bálba, találkára,
mint tudást osztó felsőbb iskolába,
ezzel volt úgy sokszor, hogy Jézus diktált,
az a hülye Péter meg össze-vissza firkált.
Péter mindjárt tollat és tintát fogott,
és írta, amit néki Jézus tollba mondott.
Először legyen a katonának reggeli szalonna, kávé!
Péter meg úgy írta, hogy szaladva és másként.
Az ebéd legyen jó töltött káposzta!
Péter meg úgy írta: tölténytáska, puska.
Utána legyen szódavíz a borba!
Péter úgy írta: száz feküdj egy sorba!
Utána legyen valamilyen mártás!
Péter meg úgy írta: le nadrág, szárítás!
Utána legyen borjúhús, szeletelve!
Péter meg úgy írta: fel bornyú, felszerelve!
Vacsora legyen májas hurka, vese!
Péter a hülye úgy írta fel, hogy vacsorára mese.
Kimenő, pihenő, alvás reggel hatig,
és aki nem megy ki a laktanyából, tovább alhatik!
Pihenje ki magát, aludjon eleget,
és a katonának az őrmester hajtsa az orráról a legyet!
Zsoldfizetés legyen naponta háromszor!
Péter meg úgy írta fel, hogy havonta háromszor.
Minden fizetésnél hatvanhat jó pengővel!
Péter meg úgy írta fel: havi hat pengővel.
Senki sem hitte, hogy Péter ilyet tett.
Hogy a katonáknak abban a hátba ütött világban csak húsz fillér zsoldjuk lett.
Egész biztos tudom, hogy másként lett volna,
ha Szent Péter akkor tüzér nem lett volna.
Nem lett volna süket, tudott volna írni,
Akkor a katonaságot is jobban ki lehetett volna bírni.

Hilák Ernő
napszámos

A sör - mint tudjuk - gyakorlatilag egyidős magával az emberiséggel.

A söröző műfaja azonban meglepőmódon mégis csupán sokkal rövidebb múltra tekinthet vissza.

Dr. Seregélyesi János rovata

Az ősidőkben a sört - mint annyi létfontosságú dolgot - főleg nők készítették, és szinte népélelmezési cikk volt. Majd a görög-római korban, legalábbis ott, ahol a szőlő megtermett, a borok mellett háttérbe szorult. Az antik kultúrák bukása után azonban a sörfőzés egész Európában föllendült.
A valódi tömegtermelést azonban csak a XIX. századi ipari forradalom hozta meg. A tartósítással és a nagyüzemi szállítás kialakulásával a sör helyhez kötöttsége is megszűnt. A házi serfőzdékből, serházakból ekkor lett söröző.
A sörözők hagyományosan egyszerű, szó szerint fapados berendezésű célintézmények voltak. A hagyományos délnémet, cseh, osztrák sörözők ma is inkább az egyszerű, lakályos parasztházakat idézik.
Mondanunk sem kell, hogy a sör mellé azért kellett valami. Volt először a sörkorcsolya, majd jött pár egyszerűbb étel. Azután pedig néhány nehezebb. Klasszikus körülmények között a sörözőben az étteremhez képest szűkített választékú, egyszerű, ám masszív, tápláló, házias, ízes ételeket kínáltak.
A sörözők még ma is kevésbé formális vendéglátóhelyek, mint az éttermek. Míg kultuszuk Nyugat-Európában tovább él, addig Magyarországon mainapság lám-pással is alig lelni hagyományos értelemben vett sörözőt. Pécsett az elmúlt esztendőkben ugyancsak jelentős visszaesés mutatkozott e téren. A legnagyobb veszteség kétség kívül a Nádor bezárása volt. Az utolsó bástya esett el azzal, mert bár akkorra már működött a Palatinus Söröző a Király utcában, nagystílűen aranyozott, stukkós, díszes felépítése inkább kávéházi modorban készült, semmint sörözőjében. Nem is bizonyult életképesnek. Előbb biliárdasztallal próbáltak közönséget fogni, majd bankfiókká alakították. Talán a Sörház lehetett volna igazi, hiánypótló attrakció, emeleti traktusával, külsejével meg is felelt volna, de egy sörözőben épp amiatt nem szól soha a zene, hogy a korsók emelgetése mellett néhány jó szót is válthassanak a betérő vendégek.