- De miért szerelnek rá ilyet? - kérdezte őszinte fölháborodással egyik barátunk a törzsasztalnál. A kerékpár üléséről, pardon, nyergéről volt szó persze. Ez a kérdés napok óta foglalkoztatta az összeszokott vendégsereget, és senki nem tudott rá racionális magyarázatot adni.
Mert, ugyebár mi történik? Az ember bemegy a kerékpárszaküzletbe (igénytelenebbek a Tescoba, Praktikerbe), és megvásárolja százegynéhányezer (igénytelenebbek tizenöt-húszezer) forintért új kerékpárját. Minderre a Bamba Clubban tapasztalható nagy kerékpáros fölindulás keretében kerül sor. Ugyanis itt most mindenki bringázik, hétvégeken teker, és boldogan izzad a drótszamáron, csak... És itt kezdődnek a bajok. Merthogy a nyereggel baj van. A nyereg ugyanis nem zselés, emberi (hogy is mondjam csak?) popsit (igénytelenebbeknek: trágyaszórót) a tervezője sosem látott, a saját szerkesztményére föl sosem ült, mintha csak embernyúzásra ez a vacak lenne kitalálva. A tulaj azonnal kénytelen lecserélni.
Barátunk a járműipar más területeiről is hozott példát, azt mondta, ez olyan, mintha a személygépkocsiba ülés helyett sámlit szerelnének gyárilag, és az alkalmas széket ott is csak utóbb igazíttatná be a gazda.
Szerencsére a Zwack Unicum már a gyárból kijövet fogyasztható, nincs szükség utólagos javítgatásra - ezt állapítottuk meg a beszélgetés végén egy-egy pohárka ital mellett.