Összefoglalónak, gondolatébresztőnek szánjuk mostani dolgozatunkat. Egyfelől az eddig közzétett, a hazai sertermelés kulisszatitkait bemutató, írásainkat gyúrtuk egybe, másfelől pontos helyzetképet adunk arról, hogy mi is volt a Dreher-dinasztia szerepe a hazai sörkultúra meggyökereztetésében, fejlesztésében, ápolásában.
Dr. Seregélyesi János ser- és kultúrtörténeti rovata

A XIX. század közepéig Magyarországon a sörfőzést céhrendszer keretében végezték - igen sok sörfőző céh működött Pesten, Budán és a vidéki városokban is. A század második felére a céhrendszer túlhaladottá vált, és gátja lett az ipar fejlődésének. A sörfőzésben az 1843. évi Pesti Serrend-tartás indította el a szabad versenyre alapozott ipari gyakorlatot. Kimondta, hogy ,,...minden pesti polgár servám lefizetése ellenében szabadon főzhet sert". Ez a serrendtartás még képesítéshez sem kötötte a főzést, szabad versenyt hirdetett. Így azután 1844-ben, amikor Schmidt Péter kérelemmel fordult Pest városához, hogy serfőzdét létesíthessen, mindjárt meg is kapta az engedélyt. Serfőzőháza 1867-ig üzemelt az Üllői út 31. alatt. Raktározásra Kőbánya mélyművelésű kőfejtőhelyét, kiegyenlített hőmérsékletű pincejáratait használta. Kőbányán ugyanis az évszázadok folyamán építkezésekhez felhasznált mészkősziklák kifejtése után olyan pincék keletkeztek, amelyek hatalmas, helyenként 8-10 méter magas boltozatokkal kiképzett, és folyosókkal összekötött föld alatti termekből álltak. Ennek eredménye lett a több mint harminc kilométer hosszú pincerendszer, amelynek hőmérséklete télen-nyáron állandó, és amely a sör érleléséhez és tárolásához igen jó, természetes körülményeket biztosított.
A serfőzéshez nagy mennyiségű és jó minőségű ivóvízre van szükség, ezért a serfőzdéket a század közepéig mindenütt víz mellé telepítették. 1840-ben azonban elkészült az első szívópumpás kút, és ettől kezdve a sörfőzdéknek már nem kellett ragaszkodniok a folyóvizekhez. Vállalkozó szellemű serfőzők és tőkések, 1850-ben alapították a Kőbányai Serfőző Társaságot, és építették föl Kőbányán főzőházukat, amely 1855-ben Kőbányai Serház Társaság néven kezdte meg működését. Ugyanebben az időben Kőbányán, a Jászberényi úton működött a Barber és Klusemann Serfőzőház. Gőzgépekkel rendelkezett, és így már gyárüzemnek számított.