Firkák a söralátéten
Dr. Seregélyesi János kultúrtörténeti sorozata

Nagy örömmel folytatjuk izgalmas szellemi kalandozásainkat állandó szerzőnkkel, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának lapnyilvántartási vezetőjével, dr. Seregélyesi Jánossal. Mottónk a régi: ha nem rohansz nagyon, leülhetnénk egy-két virtuális korsó megemelésére. Következzék tehát a Karinthy-korsó!

Karinthy nem kötődött olyan mértékben egyetlen italhoz sem, mint mondjuk Ady vagy Krúdy. De élete nagyobbik részét mégiscsak a vendéglátásban töltötte, ezért nem indokolatlan kedves alakját gasztronómiai oldalról is felvázolni. A kortársak sokféle visszaemlékezése cseng egybe, miszerint szeretett enni-inni. A főváros szinte valamennyi vendéglátó-helyiségében otthon érezte magát, de jelenléte három híres kávéház mitológiájában nemesedik emlékké.
A New York korszak a kezdő és az első sikereket kóstolgató író korszaka. A New York a kávéházak kávéháza, irodalmi kávéház. Az 1894-ben nyílt műintézet állítólag éjjelnappal nyitva volt, megelőzve a non stop üzletek csodáit. Teljes étel- és italválaszték várta a vendégeket, az íróknak pedig járt a toll, a papír és a tinta is. (Köztünk legyen szólva, a tintával mindig a szórakozott Karinthy öntötte le a bársonypamlagot.) A művészember dél körül szokott megjelenni a kávéházban, hacsak nem aludt ott. Karinthy ekkor csak kávét ivott, méghozzá langyos kávét, sok habbal. Tudta ezt ,,Zsan", a főúr, és kérés nélkül így hozta. Karinthy leült egy csöndes, távoli ablak mellé, és írt. Amit ín, még aznap el kellett adnia. Szerencséjére gyorsan, könnyen írt. A kávéházi zsivaj, némi távolságból - inspirálta. Az akkori kiadók pedig könnyen, gyorsan fizettek. Az előleg emberi jognak számított. Ezért mondhatta Osváth Ernő: - Előleg nélkül nincs irodalom! Amikor megjött a honorárium, kiteljesedett az emberi, írói öntudat. Lehetett például ebédelni. De számunkra a sör a figyelemre méltó.

Karinthy általában ebéd után ivott sört. A világos sört kedvelte, méghozzá nagy pohárból. Az ebéd végére sokszor elfelejtette, mit evett-ivott össze. A fizetési jelenet, az ebéd okozata, számos írásában megjelenik. Képzelete megvesztegethetetlen vizsgálóbíróként láttatja a fizetőt, aki a tények szigorú logikájával rendre leleplezi a zavarosan beszélő, feledékeny, jellemtelen, hazudozó vendéget.
A legendás New York korszak Karinthy számára 1920-ig tartott. (A kávéház jelenleg sajnálatosan unalmas, elkedvetlenítsen hangulattalan, inkább múzeum, mint élő kávéház.)
A törzsvendégségek folyamatának következő korszaka a Hadik. A Hadik 1921-től vált az író törzskávéházává. Ekkor költözött ugyanis az akkori Verpeléti, mai Karinthy útra (előbb a 2-be, később a 22-be). Ehhez a lakáshoz a Hadik volt a legközelebbi kávéház.
A Hadik az akkori Horthy Miklós (ma: Bartók Béla) út 38. alatt volt található. Már 1906-tól diáktanya, de igazi, ismert kávéházzá Karinthy napi jelenléte tette. (Az egykori helyiség ma Humanic cipőbolt, emléktábla, pár év óta, szerencsére, van.)
A Hadik nem volt igazi, irodalmi kávéház. A kortársak szerint tágas, nagy, páholyszerű bokszokra osztott, nem túl hangulatos helyiség volt.
Karinthy szoktatta ide a művészeket. Az író délutánonként járt be, és a bal kettes páholyban írt. (Ez épp szemben van a Gárdonyi szoborral. A cipőbolt itt helyezte el a pénztárt és a zokni-falat.) Mondják, a konyha sem volt túl jó.
Karinthyt szívesen hívták meg ebédre különféle bankárok, találó.

szellemes reklámszövegek reményében. (Egy ilyen alkalommal, egy luxusétteremben fizetett egy bankár. Kisség gondatlanul igen jelentős borravalót adott át. Aztán észbe kapott:
- Ezt osszák el! - mondta. Karinthy zsebében éppen 1 pengő volt.
- Ezt pedig - vette elő - szorozzák meg!)
A harmadik fontos törzsvendéghely a Centrál Kávéház.
Az 1930-as években szokott ide, amikor a VIII. kerületi Reviczky u. 5. alá költözött. (Ebben az épületben, ahol a nagy humorista lakott, manapság az Országos Rádió és Televízió Testület tréfálkozik a türelmes médiaközönséggel...)
A Centrál valódi, irodalmi kávéház. Több, fontos szerkesztőségnek volt tanyája, és már 1887-től idejárt, aki az irodalomban számított. (Volt aztán vállalati büfé, egyetemi club, sőt, boogie-woogie club is, ahol a dal szerint 1958-ban volna jó. Ma - nem fogják elhinni! - Centrál néven kávéház!)
Karinthy itt is az ablak mellett, az Egyetemi Könyvtárra néző ablak mellett írt. Sokan csak azért mentek el a kávéház környékére, hogy láthassák, bámulhassák a nagy írót. Volt, amikor szerette, volt, amikor unta a nagy népszerűséget. Ilyenkor színészkedett:
- Igen, kérem, én vagyok, jól látják. Én. Nem kell azonnal elájulni. Meg lehet szokni. Én például, egy ideje kezdek megbarátkozni magammal.
Amikor pedig végzett a napi penzummal, hátraszólt Guszti főpincérnek, aki ha kellett - és kellelt! - akár hitelbe is hozta a sört...