Gyógyító gyomnövények
A vértisztítás
A legtöbb természetgyógyász egyetért abban, hogy ha
az ember képes megtisztítani a vérét, és közömbösíteni a benne lévő
fölös, illetve túl nagy savmennyiséget, végül az összes betegség visszafejlődhet,
ezért a vértisztító szerek használata előkelő helyet foglal el a gyógynövény-terápiák
között. A vér és a nyirok számtalan mérgező anyagot szállít, amelyek
legtöbbje savanyú-savas karakterű. Ezek között szerepelnek az ételek
és italok alkotórészeként elfogyasztott tartósító vegyületek, amelyeket
a szervezet nehezen tud kiüríteni. Ugyancsak idetartoznak a szervezet
természetes salakanyagai, amelyek olykor kiüríthetetlenül nagy mennyiségben
képződnek. Előfordulhat az is, hogy kiválasztásuk, ürítésük nem megfelelő,
a szervek működése nem tökéletes. A vér tisztaságáért a szervezetben
a vékonybél felel, amelynek a hasznosítható tápanyagokat el kell választani
a teljes, fölvett anyagmennyiségtől. A vér tisztaságát másodlagosan
befolyásoló szervek a máj, a vese, a vastagbél.
A vért többféleképpen lehet megtisztítani: 1.) erősen lúgos hatású gyomnövényekkel
(pl.: pitypang). 2.) a szervezet létfontosságú funkcióinak, különösen
a máj, a vese, a tüdő és a vastagbél működésének serkentése lévén (pl.:
kerti mahóniával, csalánnal, aranygyökérrel). 3.) a fölösleges víztartalom
és a zsírtöbblet eltávolításával azokról a helyekről, ahol a méreganyagok
raktározódnak vagy ideiglenesen fölhalmozódnak (pl.: útifű, molyhos
ökörfarkkóró, tyúkhúr segítségével). 4.) a fölös meleg kiküszöbölésével,
elsősorban a vékonybélből (pl.: szeldelt levelű rebarbara gyökértörzse
segítségével). A legjobb vér- és nyiroktisztító gyógynövény a kansai
kígyógyökér. Észak-Amerikában préri doktornak is nevezik. Ez a növény
a vértisztítás mind a négy típusához hozzájárul valamilyen mértékben.
(Folytatás a 4. oldalon)
|
Iskola a tetőtérben
(Folytatás az 1. oldalról)
- Sokáig azt hittük, nincs is más, érdemes ebben a
házban. Pedig a közel tíz éve elkezdett feltárások újabb és újabb meglepetésekkel
szolgáltak. A legelső még 1991 telén ért bennünket Sümegi György művészettörténésszel:
fölfedeztük a hunmagyar legendakör két gyönyörű arany mozaikját. Az
egyik az Isten kardja megtalálása, a másik Attila király Aquileia ostrománál.
Miközben dolgoztunk, igyekeztem időt szakítani a tájékozódásra is. Az
volt az elszánásom, hogy amennyit csak tudok, megismerek a velencei-magyar
kapcsolatokból. Hiszen néhány adalékkal a magyaroknak is szolgálni tudok:
ha Velencébe jönnek, ne csak pár szép napot töltsenek itt, hanem keressék
fel a legendás helyeket, amelyekhez közünk van.
- Említene példát?
- Hogyne, elég közismert, mondjuk, hogy a S. Giorgio székesegyház jobb
oldali templomhajójában, elöl van egy magyar kápolna. Ilyeneket vadászgattam.
Kiderült: helyünk van Velencében! Szeretném is itthon érezni, itt felejteni
magam hosszabb időre. De nem sikerül, részint mert otthon is van teendő,
és hát a pénztárca nyilvánvalóan határt szab.
- Mi fért bele még a tájékozódásba?
- Összeállítottam egy gyűjteményt, elsősorban a magam számára, ámbár
meglehet, publikálom majd: a velencei kéményeket veszi számba. A paloták
ismeretesek, de a javarészt ismeretlen kémények mindegyike - amellett,
hogy funkcionális csudabogár - nagyon szép, és jól működik. Ugyanakkor
megsiratnivaló, ha azokra a kéményekre gondolok, amelyek a modern építészet
jóvoltából elárasztják településeinket. Otthon is volna mire figyelni,
elég, ha csak a jellegzetes, csodálatos tihanyi kéményformákra utalok.
- De ezek és mások mellett jó lenne Velencére tekinteni.
(Folytatás a 4. oldalon)
|
A' la Bamba
...azaz Bamba módra nyár van. Még nyár. És vasárnap délután is. Kitekintünk
az ablakon. Messze ellátni innen. Gyönyörű, nyári idő. Süt a nap, szellő
sem motoz az udvaron álló platánfa levelei közt. Csak a kontinens északi
térsége fölött helyezkedik el néhány kósza ciklon, és okoz gyakori felhősödést,
záporesőket a Brit-szigeteken és Skandináviában, délről pedig egyre
közeledik a front.
De ez itt, a mi kis házunkban még nem teszi nehezen elviselhetővé a
létet, bár aggasztó, hogy az előrejelzés szerint várható a szél megélénkülése.
Tán ezen is határozunk úgy, hogy még előtte teszünk egy kis kirándulást
Wartburg típusú személygépkocsinkkal. A tank majdnem üres (persze, mikor
nem az?), ezért besorolunk a benzinkúthoz. Közeledik a hóvég, nehezen
szedegetjük össze a pénzt, pedig takarékosan élünk.. Hetente háromszor
zsíros kenyeret eszünk.
Kétezerért kérünk benzint. A kutas szigorúan néz, látszik, hogy nem
örül ennek a rendelésnek. Ha valaki kétezerért kér, akkor annyit is
ad, nem többet.
Pontosan kiméri, átveszi a pénzt. Majd ő beviszi a pénztárgép mögött
ácsorgó kisasszonynak. Ezzel hátat fordít, köszönésünket nem fogadja.
Úgy tűnik, nem kedvel minket. Ha kapott volna egy húszast, most mosolyogna,
és jó utat kívánna. Egy ötvenesért már a szélvédőt sikálná. Előbb a
borravaló, utána a szolgáltatás. Valamikor fordítva volt, de nyilván
csalódott. Csak mosta a sok szélvédőt, és hol kapott pénzt, hol meg
nem. Most már csak biztosra megy, feleslegesen nem fáradozik. De az
is lehet, hogy egyszerűen csak rossz napja van. A közelgő front nyugtalanítja.
Mert ő egy érzékeny ember.
Cseri László
|