Iskola a tetőtérben

(Folytatás a 3. oldalról)

- Ez a város ma is olyan ötleteket, gondolatokat adhat, amelyekkel az ember tovább építheti önnön magát.
- Milyen az, amit mi tudunk mutatni Velencének? Hogyan jellemezné a magyar pavilont?
- Kiállító épületről van szó, tehát, ha mégoly gyönyörű is, nem több, igaz, nem is kevesebb, mint egy csigahéj - a szecesszió erőteljes jegyeit magán viselő csigahéj. Egyébként a magyar szecesszió egyik jeles darabja... Majdnem teljes szépségében látható most, miután feltártuk, helyre hoztuk, és megmutattuk, amit az ötvenes években, jelesül 1958-ban szétvertek, elfalaztak, levakoltak, egyszóval meggyaláztak.
- Miért csak majdnem?
- A munka finomabb része hátra van még. Az épület tetőterében üresen áll egy körülbelül tizenkét méter hosszú, négy méter széles padlás. Arra vár, hogy belső burkolatát megkapja. Természetesen ez több millió forint - ostobaság lenne csak a levegőbe beszélni. De a tér a magyar művészek rendelkezésére állhatna.
- Kiállítási célra?
- Nem, arra ilyen értelemben alkalmatlan. De összejövetelek, konferenciák színhelyeként kiváló lenne. Illetve, ha messzebbre merészkedünk az álmainkkal, egy-egy művész, vagy még inkább művészcsoport számára műtermül szolgálhatna. A bürokratikus útvesztők leküzdése után a magyar művészetnek ezt a padlást birtokba kell venni! Nagyobb adomány nincs annál, mintha valaki két hétig jól és hasznosan töltheti itt az idejét, dolgozhat. Amint például annak idején Abatsovák Vilmoson és társain keresztül a Római Iskola komoly művészi produkciókkal lepte meg a világot
- Ugyanígy születhetne a Velencei Iskola?
- Pontosan! Közel van, jól megközelíthető, az utazás nem is drága. Viszont drága a szállás, drága a műterembérlet...

Ez tehát a pavilonban az egyik teendő. A padlástér befejezése és használatba vétele.
- A másik?
- A munka valóságos folytatása. Tudniillik most a főhomlokzatot, tetőszerkezetet, felülvilágítót készítettük el - azokat az elemeket, amelyek nélkül az idei kiállítás nem jöhetett volna létre. Őszre maradt az oldalhomlokzatok helyreállítása. Nagyon számítanék Sümegi György segítségére, aki négy éve ezeken a felületeken feltárásokat végzett, és újabb, bár kicsi, de nagyon szép üvegmozaikokra lelt a régi ablakok között. Reméljük, a munka mehet tovább.
- Pénzen múlik?
- Pénzen meg bizalmon. Örülnék, ha végigcsinálhatnánk azt, amit mi kezdtünk el tíz éve.
- Beszéljünk egy kicsit a Pécs Csoport bemutatkozásáról! Jól látom, hogy az egykori Pécsi Ifjúsági Iroda alkotói jelennek meg ismét együtt, a velencei magyar kiállítási anyagban
- Az úgynevezett Pécs Csoport már nem él. A barátságok azonban élnek, és olykor lazább, olykor szorosabb munkakapcsolatok is működnek. Magam például Dulászky Jenőt alkotótársamnak tekintem. Szerkezettervező agya nélkül nem mennék sokra. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az építészet közös tevékenység. Egy ember abban semmi és senki. Összefogás, közmegegyezés szükséges ahhoz is, hogy egy kicsi ól létrejöjjön, nemhogy egy katedrális! Ugyanígy különös jelentőségű, hogy az egykori Pécsi Ifjúsági Iroda alkotói figyeljenek egymás dolgaira! Amikor a másik munkáját nézi valaki, a tanulságok óhatatlanul is beépülnek egy következő munkába. Egy közösség alkotótevékenysége így csiszolódik össze. És így nem csikorog.
- Tíz éve, amikor a pavilon helyreállításának esélyeit latolgattuk egy hasonló beszélgetésben, azt találta mondani, hogy csak egyszemélyes rajztáblán hajlandó dolgozni. Ez változott-e azóta?
- A műtermem máig elfér az aktatáskámban Nagyobb munkát nem vállalok.

A kis, géppapír nagyságú lapocskán született az a terv is, amelynek alapján a velencei Magyar Pavilon rekonstrukciója készült. Nemrégiben volt egy súlyos balesetem. Túléltem. Kaptam egy kis haladékot, amivel nem szabad visszaélnem. Az egyszemélyes rajztáblám kifejez engem.
- Örülnék, ha tíz év múlva úgy találkoznánk ugyanitt, hogy az addigra ismertté vált Velencei Iskola alapítójaként beszélgethetnék önnel.
- Az az igazság, hogy a műteremről eddig csak szakmai körökben vitatkoztunk. Elemeztük a lehetőséget. Ez az első alkalom, hogy a terv nyilvánosságot kap. De tényleg, ahogy most elneveztük, az is elképzelhető, hogy ez lesz a Velencei Iskola. Hurrá, üdvözlöm!

Sz. Koncz István

Gyógyító gyomnövények

A vértisztítás

(Folytatás a 3. oldalról)

A kígyógyökér serkenti a fehérvérsejt-képződést, amelyek azután elpusztítják a támadó baktériumokat és vírusokat. (Fontos tudnunk, hogy újabban már Magyarországon is beszerezhető) További vértisztítók: közönséges bojtorján-gyökér, réti lóhere.
A vértisztítók alkalmazása különösen fontos a fertőzések kezelésében.
A gyógynövények nem csak a fertőzés következtében képződött mérgek eltávolításában segítenek, de a fertőzés táptalajául szolgáló, fölösleges víztartalom kiküszöbölésében is részt vesznek, amely a fertőzés táptalaja.
Általuk a fertőzés teljesen meg is szűnhet, mivel a gyógynövények segítik természetes védekező mechanizmusaink működését.

Besenyei Géza